Vízkereszt utáni kedd

A napi evangéliumban a kenyérszaporítás csodájáról olvasunk. Az Úr Jézus több alkalommal is megfogható módon tanújelét adta az emberek iránti szeretetének. Ezek közé tarozik a csodálatos kenyérszaporítás is. Az őt követő tömeg lelki és fizikai értelemben is, nyilvánvaló szükségben volt. Maga Jézus állapította meg, hogy „olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sokmindenre kezdte tanítani őket” Olyan önfeledten követték, hogy a legelemibb dologról, az élelemről is megfeledkeztek. Jézus bőkezűségéből még a szükségesnél is több kenyérhez jutottak. „Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és hal maradékából.”

A Szentírás magyarázók az Oltáriszentség előképét látják ebben a csodában. Erre utal az a leírás, amikor Jézus a kenyér szétosztása előtt „föltekintett az égre, és hálát adott…. Majd tanítványainak adta, hogy osszák szét,” úgy ahogy a szentmisében is történik. Az első kánonban szó szerint is benne van, hogy a miséző pap felfele tekint, majd megismétli az Úr Jézus alapítási szavait.

            Szent János, aki apostol társaival a kenyérszaporítás tanúja volt joggal írja, és helyesen következtet: „Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van….. Isten szeretete abban nyilvánul meg, hogy elküldte egyszülött Fiát a világba, hogy őáltala éljünk.”

Az új évet sokan jó elhatározásokkal kezdik. A szeretet erénye által áthatott élet, minden helyzetben keresztény életprogram kell, hogy legyen.

Azt mondja az apostol, hogy „Isten maga a szeretet.” Így természetes, hogy, aki szeret, az Isten szeretetét közvetíti, és ő maga is növekszik ebben a szeretetben. Isten szeretete tükröződik a gyermekét szerető édesanyában, a házastárs szeretetében, a jegyesek szeretetében, vagy egymás megbecsülésében a munkahelyen, az élet különféle helyzeteiben. Isten a forrása ennek a sokarcú szeretetnek.

Ugyanakkor a szentlecke alapján még egy fontos dolgot ki kell emelnünk. Isten „szeretete abból is látható, hogy nem mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretet minket.” A szeretet legfőbb tulajdonsága az önzetlenség, az ingyenesség. Mi gyakran, rövidtávon szeretnénk látni, hogy a szeretetünk milyen gyümölcsöket terem, vagy nagyon könnyen kijelentjük, hogy nem szeretünk valakit, mert nem érdemli meg.

Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy Isten nem azért szeret bennünket, mert mi jók vagyunk. Teljesen ingyenes szeretet vezérelte abban, hogy „elküldte Fiát, engesztelő áldozatul bűneinkért”

Ez a szeretet a mi számunkra is elérhető és sokszorosan megtapasztalható minden szentmisében, és minden szentáldozásban. Istennek ez a felénk megnyilvánuló, ingyenes szeretete segítsen abban, hogy az ő kegyelme által jobbakká legyünk és így általunk is jobbá legyen a világ, vagy legalább is a közvetlen környezetünk.