Virágvasárnap

 

 

Virágvasárnap az Úr jeruzsálemi bevonulására emlékezünk.

Ünnepélyes esemény, amely kiemeli Jézus messiási nagyságát, és öröm forrása a tanítványok számára.

            Az VT-i olvasmányt Izajás prófétától olvastuk. Isten szolgáját üldözés éri, viszont szenvedése az Úr segítségében nyer értelmet: „Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent.”

            A második olvasmányban szent Pál apostol himnuszt zeng Jézus engedelmességéről, aki: „mint Isten, az Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez.”

Virágvasárnap a nagyhét és Húsvét kapuja. Olyan, mint egy nagy mű előtti összefoglalás, amely összesűrítve tartalmazza a mű fontos elemeit.

Ezen a napon együtt van az öröm és a fájdalom. Két kép, két jelenet áll előttünk a Jézust dicsőítő, hozsannázó tömeg és azok, akik keresztre kívánják őt.

Jézus virágvasárnapi bevonulását ünnepeljük, de az evangélium az ő szenvedéséről szól (passio)

A mai szentmise sajátosan jeleníti meg ezt.

Szentmise elején van a barkaszentelés – körmenet. Az evangéliumban Jézus szenvedés történetét halljuk.

Mindez megmozgatja a gondolatvilágunkat, érzéseinket és cselekvésre ösztönöz.

Évenként megismétlődve, csodálkozva kérdezzük, hogy kiálthat ugyanaz a tömeg hozsannát is, és hogy kérheti Jézus keresztre feszítését.

Azonban nem nehéz felismernünk az ember ingatag jellemét. A történelem sokszor ismétlődött.

Hogyha saját életünket nézzük, ez nálunk is ismétlődő visszatérés. Van, amikor lelkesedéssel tölt el az Úr Jézus személye, hatalmas energiákat mozgatva meg bennünk.

Máskor pedig épp az ellentéte kerül uralomra bennünk, nehéznek, fáradságosnak találjuk a Krisztuskövetést.

Azonban Jézus szándéka, hogy ne ilyen tömeg emberek legyünk, tömegjelenetek résztvevői. Ismerjük fel a személyünkre szabott üzenetet: megváltottságunk tényét. Jézus ajkáról hangzik: megváltottalak.

            Az előttünk álló nagyhét, a szent három nap, Húsvét egy újabb felkínált lehetőség arra, hogy keressem Jézus arcát. Tekintetem, találkozzon az ő tekintetével, hogy a megváltás kegyelme az én életemben is megteremje a maga gyümölcsét. Hisz életem eseményeit a megváltás fényében és összefüggésében kell értelmeznem. Erre ad lehetőséget az elközelgett nagyhét és Húsvét ünnepe.