Virágvasárnap 

Virágvasárnap a Nagyhét és Húsvét kapuja. Olyan, mintha egy nagy zenemű nyitányát hallgatnánk meg, amely összesűrítve minden fontos elemet tartalmaz már . Ünnepélyes esemény, amely kiemeli Jézus messiási nagyságát, és öröm forrása a tanítványok számára. Ezen a napon együtt van az öröm és a fájdalom. Két kép, két jelenet áll előttünk: a Jézust dicsőítve fogadó, hozsannázó tömeg és azok, akik keresztre kivájnák. Jeruzsálem kapujában Jézust királyként ünnepelték, örömrivalgásokkal fogatták, pálmaágakat lengettek. Azonban néhány nap múlva ugyanaz a tömeg, ugyanolyan egyöntetűleg azt kiáltotta: feszítsd meg őt.

Ezen a vasárnapon Jézus jeruzsálemi bevonulását ünnepeljük, de az evangélium az ő szenvedéséről szól. A mai szentmise ezt sajátosan jeleníti meg. Szentmise elején van a barkaszentelés és körmenet. Az evangéliumban Jézus szenvedés történetét halljuk. Mindez megmozgatja a gondolatvilágunkat, érzéseinket és cselekvésre ösztönöz. Évenként megismétlődve csodálkozva kérdezzük, hogyan kiálthat ugyanaz a tömeg hozsannát és hogyan kérheti később Jézus keresztre feszítését. Azonban nem nehéz felismernünk az ember ingatag jellemét.

A megváltás drámáját szemlélve eszünkbe jut, hogy Jézus szenvedés története tele van összeesküvőkkel, cinkosokkal. Júdás elárulta őt, szent Péter megtagadta, a zsidók a rómaiak kezére adták. Pilátus pedig mossa a kezét, hogy a tömeg „feszítsd meget” kiálthasson.

Sajnos a tömegben mi is ott vagyunk. Ott vagyunk virágvasárnap is, örömünkben pálmát lengetve. De ott vagyunk a feldühödött elvakult tömegben is, amikor a nép azt kiáltja nincs királyunk, feszítsd meg őt. Ugyanis van úgy, hogy lelkesedéssel tölt el az Úr Jézushoz való tartozás ténye, a keresztény élet. Máskor éppen az ellentéte próbál eluralkodni rajtunk és nehéznek, fáradságosnak találjuk Krisztus követését. Jézus szándéka azonban, hogy ne ilyen tömeg emberek legyünk. Nem feledhetjük, hogy a mi hivatásunk az, hogy a megváltás fényénél lássuk önmagunkat, a világot, a történéseket. Ugyanis már nem alaktalan tömeg vagyunk, hanem megváltott személyek. Ha valamit tehetünk azt Cirenei Simon helyéről, tehetjük meg: Hordozzuk Krisztussal együtt a megváltás eszközét, vagy éppen Veronika kendőjével töröljük le a sírók könnyeit. A századossal együtt boruljunk le és valljuk meg. Ő valóban Isten Fia, az életünk szabadító Megváltója.