Úrnapja

            Manapság, amikor azt tapasztaljuk, hogy sokak szemében könnyen elhalványulnak az igazi értékek, nagy szűkség van arra, hogy felmutassuk és ünnepeljük azt amiben hiszünk, ami maradandó. Ezért ünnepeljük meg évéről évre Úrnapját, az Oltáriszentség ünnepét. Ebben fejeződik ki leginkább az Istenhez és egymáshoz való tarozásunk.

            Ezt valamiképpen már az Ó-szövetségi választott nép is ünnepelte. Amikor Mózes lejött a Sinai hegyről a nép tudtára adta, hogy Isten szövetséget köt velük.  A nép ezt örömmel fogadta, és ezt az ígéretet tette: „az Úr minden szavát megtartjuk” A megkötött szövetséget, áldozati állatok vére pecsételte meg. „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek..” Már itt is jelen van Isten szavának a hallgatása és az áldozati vér. A szentírók ebben az Úr Jézus keresztáldozatának előképét látják.

Ezért a szent leckében szent Pál apostol helyesen következtet: Jézus örök főpapként lépett a szentélybe és saját kiömlő vérét ajánlotta fel áldozatul, érettünk! „Saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett…”

Szent Márk evangélista az utolsó vacsora eseményébe kapcsol bele minket. Jézus miután tanította övéit, „a vacsora közben kezébe vette a kenyeret, és ezekkel a szavakkal adta nekik: Vegyétek és egyétek … Majd fogta a kelyhet és így szólt:  Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik. „

Ezzel a szentmisével, most mi is részt veszünk az Utolsó vacsora ünnepélyes pillanatában. A mai ünnep is világszerte tömegeket mozgat meg. Lényegesen többen vesznek részt a szentmiséken, mint szokásos. Ahol erre mód és lehetőség van, mint itt Udvarhelyen is ünnepélyes körmenetet tartanak, hogy ezzel is kinyilvánuljon, hogy mi mennyire fontosnak tartjuk az Oltáriszentséget.

 Ebben a szentmisében mi is ki akarjuk fejezni az úr Jézushoz való tartozásunkat és ragaszkodásunkat.  A szentmisében mindannyian:

            - Az Ószövetségi választott néphez hasonlóan megújítjuk az Istenhez és parancsaihoz való ragaszkodást.

            - Az Oltáriszentségben közöttünk levő szentségi Jézus előtt felszítjuk a szeretetnek és az imádásnak az áldozatát

            - A szentmise felajánlásában az oltárra helyezzük mindazt, aminek az átváltoztatását szeretnénk, mindazt amire az Őr Jézus áldását kérjük.

            A vágyain  között ott szerepel, hogy munkánk és törődésünk értékessé változzon, hogy küzdelmeink gyümölcsöt hozzanak, szenvedésünk ne legyen hiábavaló. Szeretnénk, hogy több legyen a megértés, az egység, a béke.... és még sok minden, ami ki nem mondott vágyunk és csak a szívünk mélyén él.

Legyen ma a lelkünk is oltár, amelyen megjelenhet a Szentségi Úr Jézus, hogy egyéni és közösségi életünkben méltó gyümölcsöket hozzon a mai ünnep és egész keresztény életünk.