Úrnapja

Mindennapjaink elfoglaltsága közepette igényünk van az olyan pillanatokra amikor lelkileg töltekezhetünk, szükségünk van az olyan helyekre ahol rátalálhatunk igazibb önmagunkra és testvérként élhetünk együtt másokkal. Úrnapjával az Egyház minden évben ilyen lehetőséget kínál fel. A lelki feltöltődésre ugyanis nincs alkalmasabb lehetőség mint az Úr Jézussal való találkozás a szentáldozásban. A templomnál jobb helyet nem találunk az imádság számára.

Egy ilyen szép ünnepnél jobb lehetőség nem kínálkozik arra, hogy valóban testvérként legyünk együtt mind akik ugyanannak az Egyháznak vagyunk tagjai.

Szent Pál apostolnak a Korintusiakhoz irt levele elvezet ahhoz a nagyszerű kegyelmi pillanathoz, amikor Jézus szeretetének legnagyobb jelét adta az Oltáriszentségben. Öntudatosan mondja: "Én az Úrtól kaptam amit közöltem veletek......" Az első olvasmány az Ó-szövetségi gyökereket sejteti meg velünk. Ábrahám kenyér és bor áldozatot ajánlott Istennek és tizedet adott Melkizedeknek a Magasságbeli papjának.

Az Úr Jézus az evangéliumban ötezer embernek adott kenyeret, előre jelezve annak a lelki tápláléknak a bőségét, amely képes tömegeket jóllakatni, anélkül, hogy csökkenne annak tápláló ereje.

Így a mai ünnep  tömegeket mozgat meg. Lényegesen többen vesznek részt a szentmiséken mint szokásos. Ahol erre mód és lehetőség van ünnepélyes körmenetet tartanak, hogy ezzel is kinyilvánuljon, hogy mi mennyire fontosnak tartjuk az Oltáriszentséget.

Ezért gyűlünk össze mi is az Úr Jézust követve, mint a tömeg aki őt a puszta magányában is felkereste. Erre az időre letesszük mindazt ami lefoglal, elszakadtunk attól ami  hétköznapi és leülünk Jézus lábához.

Rész szeretnénk venni az Utolsó vacsora ünnepélyes pillanatában, mint szent Pál apostol és az ő közössége.

Ábrahámhoz hasonlóan tizedet adunk Istennek:

- Az Istenhez és parancsaihoz való ragaszkodás áldozatát nyújtjuk.

- Felszítjuk a szeretetnek és az imádásnak az áldozatát.

- Az oltárra helyezzük mindazt aminek az átváltoztatását szeretnénk, vagy arra vágyunk hogy több legyen belőle.

Óhajtjuk, hogy munkánk és törődésünk értékessé változzon, hogy küzdelmeink gyümölcsöt hozzanak, szenvedésünk ne legyen hiábavaló.

Szeretnénk, hogy több legyen a megértés, az egység, a béke....és még sok minden, ami ki nem mondott vágyunk és csak a szívünk mélyén él.

Legyen a lelkünk oltár, amelyen megjelenhet a Szentségi Úr Jézus, hogy egyéni és közösségi életünkben méltó gyümölcsöket hozzon ez az ünnep és egész keresztény életünk.