|
|||
Jelzők - Erények. Ezen a héten Szent Ferenc életének néhány kiemelkedő jellemvonást szeretnék elemezni. Olyan jelzőkről lesz szó, amelyek mély tartalmat fejeznek ki. Betekintünk magatartásának tükrébe, hogy utána hasonló magatartásra törekedjünk mi magunk is, vagy elmélyítsük, megszilárdítsuk a meglevőket. Az elmélkedés ugyanis ébren tarja bennünk Krisztus követésének vágyát.
Összeszedettség. Életünk tudatos irányultsága egy ügyűség
- egy ügyre, Isten ügyére való beállítottság.
Csak azt a dolgot tudjuk jól végezni, amire odafigyelünk.
Az ima a lélek műhelye - amikor itt dolgozunk, csak nagy odafigyeléssel
tehetjük - hogyha megfelelően akarjuk tenni. Felületes hozzáállással az
élet semmilyen területén nem keltünk jó benyomást, hát még a lelkiek terén.
Vannak dolgok, amiről le kell mondanunk, amit ki kel iktatnunk az életünkből.
De ha nem mondunk le róluk, Isten elveszi tőlünk, vagy segít kiiktatni
az életünkből, csak ekkor már sokkal fájdalmasabb lesz.
Buzgóság. "Különös buzgalommal kereste a magányos helyeket, és minden földi gondtól mentesen huza-mosabb időt töltött ott Krisztus sebeiben. Legbiztosabb kikötője az imádság volt. Imádsága nem volt rövid lélegzetű, hanem ellenkezőleg, hosszú és buzgósággal és szelíd alázattal teljes". (1 Cel 27) "Minden testvér mindenütt, minden helyen, minden órában és minden időben higgye igazán és alázatosan, zárja szívébe és szeresse, tisztelje, imádja, szolgálja, dicsérje, áldja és dicsőítse a magasságbeli és fölséges Istent... mert szüntelenül kell imádkozni és bele nem fáradni, mivel az Atya ilyen imádókat akar." (A Szabályozott Harmadik Rend Regulájából 9. fejezet) "...A mai társadalom megismerésének jogos igénye - annak érdekében, hogy kihívásaira válaszolni lehessen --, arra vezethet, hogy lanyhul a lélek buzgósága, vagy elbátortalanodva követni kezdi a pillanatnyi divatot." Vita c.38
Annyi mindenben buzgólkodunk, és épp a saját hivatásunkban, elkötelezettségünkben ne lennénk buzgók. Rossz lenne, ha csökkenne bennünk a meggyőződés ereje és a tenni akarás vágya.
Alázat. A vámosé az a hely, ahonnan tisztábban lehet látni Isten arcát. (vö. Lk 18,9-14) "A Magasságbeli szolgája egy pillanatra sem bizakodott el szívében, és nem keresett benne ürügyet a hiu dicsőség fitogtatására... "Az Úr ajándékait igyekezetett minél mélyebben szívébe zárni, mert nem akarta, hogy az emberek dicséretének hajhászása bukásba sodorja" (2 Cel 96) "Bár saját megítélése szerint nem volt több bűnös embernél, mégis mindennemű szentség dísze ragyogott rajta. Ezen az alapon igyekezett felépíteni lelkének épületét, olyan alapot vetve neki, melyet magától Krisztustól tanult." (2 Cel 104)
Mintha a Filippi Levél 2,5 visszhangja lenne: "Ugyanazt
a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten
formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak,
amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai
alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez..."
Bizalom. Amikor a regulára kért jóváhagyást a pápa imára buzdította, "a szent bizalommal fordult Krisz-tushoz, kitartóan imádkozott és társait is buzdította, hogy bizalommal könyörögjenek Istenéhez." (2 Cel.8)
Mennyire hagyatkozom bizalommal Istenre, vagy valójában mindent kézben szeretnénk tartani. Az ima, a vallásos élet nem lehet csak egy ürügy. Az imában, és cselekvésben megnyilvánuló bizalmunk Isten iránt hivatás szerinti életünk fokmérője lehet. "Szólj Uram , mert hallja a te szolgád!" Bízom abban, hogy jó kezekben van az életem. A szeretetben és bizalmamban áll az igazi erőm, és "hatalmam." Tudom-e, hogy a türelem és a bizalom jegyében (erejében) épül Isten országa?
Fájdalom. "Egyszer, amikor arról beszéltek neki,
hogy néhány testvér másokat megbotránkoztatott a szent tüstént felpattant,
kezét az égre emelte, és könnyben ázó arccal... imádságra fakadt."
(2 Cel 96)
Béke. "Amint ajkatokkal hirdetitek a békét, hasonló módon, sőt még nagyobb mértékben, szívetekben is hirdetnetek kell azt. Senkit ne ingereljetek tehát haragra, se ne botránkoztassatok, hanem ellenkezőleg sze-lídségetekkel, mindenkit békére, kegyes szívűségre és egyetértésre kell hangolnotok." (Három Társ Legendája - 14. fejezet)
Szent Ferenc egy konfliktusokkal teli világban a béke embere volt. Erre mindent eszközt felhasznált: szót, éneket, imát. Csak az tud másokat visszavezetni a békességre, akinek béke lakozik a szívében. Nem az igazság birtokosai, csupán csak az igazság szolgái vagyunk. Békéd és gyöngédséged, vonzzon mindenkit a kedvesség felé. Mennyire meghitt a kapcsolatom Istennel?
Hála. A madaraknak mondott prédikációja után Ferenc: "örült és hálálkodott Istennek, akit az összes te-remtmények alázatos könyörgéssel dicsőítenek." (1Cel. 24) Isten felé forduló szívre van szűkségem. Találok-e hasonló vonásokat magamban, mint amik Szent Ferencet jellemezték - mit tehetnék, hogy még hasonlóbbá válljak? A tanítvány örvendjen, ha olyan, mint a Mestere. Mi az, ami engem hajt, hogy égni tudjak? Tudatos-e, hogy, áldássá kell lennem mások számára? Családtagjaim, barátaim, ismerőseim neve után milyen jelzőt írnék? Rám milyen jelzők találnak? Meg merek-e erről mást is kérdezni?
Az elmélkedéseket készítette: fr. Böjte Mihály ofm
|