Szent Tamás apostol

Szent Tamás apostol ünnepe a húsvéti idő kegyelmeire emlékeztet, hisz apostolként életének legmeghatározóbb eseménye a Feltámadott Krisztussal való személyes találkozás volt. Életéről annyit tudunk bizonyosan, amennyit az evangéliumokban olvasunk róla. A tizenkettő közé tartozott. Mégis valami oknál fogva húsvét vasárnap este, amikor Jézus megjelent a tanítványoknak nem volt ott az utolsó vacsora termében. Ennek pontos okát nem tudjuk. Akár egyéni elfoglaltság, vagy más érdek tarthatta távol. Az evangélium nem szól erről. Mindenképp kívül maradt. Eltávolodott az apostoli közösségtől, nem csak fizikailag hiányzott, hanem lelkileg is távol volt, mert hitetlenkedve azt mondta, "amíg nem látom a szegek helyét, amíg nem tapintom, addig nem hiszek.” A többiek elbeszélése nem győzte meg őt.Nyolc nap elteltével, ugyanúgy együtt voltak mind az apostolok. Most már Tamás is velük volt. Nem zárkózott el a közösségtől, és habár hitetlenkedett, bizalmatlan volt, de vállalta, hogy a többiek élménye hasson rá és így neki is része lehetett a találkozás kegyelméből. Már azt sem volt szükséges, hogy megérintse Jézust. Elég volt látnia, és hallania őt, hogy térdere borulva megvallja hitét és ragaszkodását.

Az, hogy kitartott az apostoli közösségben, hogy hű volt, az eredeti lekülethez nagyban hozzájárult ehhez az élményhez. Most már megerősödött hittel képes volt teljesítenie apostoli küldetését, visszatalált az apostoli közösséghez, visszatalált az élő Krisztushoz. A hagyomány szerint Indiában hirdette az evangéliumot, és ott halt vértanúhalál.

Az első Húsvét óta az apostoli egyház legfőbb gondja, hogy élő maradjon a kegyelem. Valójában minden szentmisén húsvétot rendez, a feltámadott Urat ünnepli.

Közösségbe hív meg bennünket, hogy Urunk halálát és feltámadását ünnepeljük. Jézus velünk akar maradni, meg akar erősíteni, azt akarja, hogy kereszténységünk örömet jelentsen.

Ha kétely támad is szívünkben, szent Tamás apostol megtanít arra, hogy kitartsunk az Egyház közösségében, és ezzel Jézus közelében maradjunk. Ő majd megadja nekünk a bizonyosságot.

Nem maradhatunk távol a templomi közösségtől, mert ezzel önmagunkat szegényítjük, nekünk van belőle veszíteni valónk. S ha valami miatt távol lettünk volna, akár fizikailag, akár lelkileg, térjünk vissza, mint szent Tamás.

Így a krisztusi kegyelemben és a közösség megtartó erejében bízva reményünk van arra, hogy támaszt találjunk hitünkben a küzdelmeinkhez, vagy éppen nehézségeinkben. Biztosak lehetünk, hogy így lehetőségünk van arra, hogy legyőzzük azt, ami idegen a keresztény névhez, és Jézus megajándékoz a lélek békéjével.