Szent Család

Szent Család vasárnapja a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik. Ma nem csak azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus emberré lett, hanem, kiemelt módon azt a tényt is, hogy családban született. Így az Egyház ezen a napon a család szerepének a fontosságára irányítja a figyelmünket. Ennek a napnak az üzenete, mindenkit érint, ugyanis az életünk összefonódik másokkal. Mindig is valakinek gyermeke maradunk, valakinek testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, hozzá tartozója vagyunk. Ezek a kapcsolatok életre szólak és nem lehet megszüntetni. Esetleg arról beszélhetünk, hogy gyengülnek, vagy erősödnek ezek a kapcsolatok, de mindig léteznek. Maga az Úr Jézus is gyermeki kapcsolatban élt Szűz Máriával, szent Józseffel. Rokonai voltak, és közösségben élt ok életre szólóak és nem lehet megszüntetni az őt követő tanítványokkal, különösen az apostolokkal.

Ezen a napon a figyelmünk középpontjában a Szent Család áll. Őket szemléljük és tőlük akarunk helyes magatartást tanulni.

Mennyire fájdalmas lehetett a 12 éves Jézus elvesztése. Ezt a fájdalmat csak növelte a döbbenet, hogy nem volt ott a rokonok között, tehát nem jó helyen keresték. Nem is ott találták meg, hanem a templomban volt, ahol a hallgatóság csodálkozva kérdezte, hogy honnan van a bölcsessége.

Emberileg Máriának és szent Józsefnek fájdalmas volt felismerni azt a tényt is, hogy Jézusnak most már a mennyei Atya dolgaiban kell járnia, saját hivatását kell követnie.

Mindez számunkra is figyelmeztető és eligazító.

Sosem érhet véget az Isten-keresésünk. Amíg élünk sose mondhatjuk azt, hogy mi megérkezett keresztények vagyunk. Hogyha nem hagyjuk abba a keresést és nem fáradunk, megtapasztalhatjuk ott találjuk meg az Úr Jézust, ahol nem is számítottunk rá.

Ugyanakkor az élet dolgaiban senki nem mondhat jobbat és bölcsebbet, mint amire Jézus tanít bennünket. Így nála kell keresnünk az eligazítást, őt kell megkérdeznünk mindabban amiben tanácsra szorulunk.

A szülőknek, nevelőknek tudniuk kell, hogy a gyermek mindenek előtt Isten gyermeke. Kis korban sokat kell beszélnünk a gyermekeknek Istenről, de ezzel párhuzamosan, különösen, ahogy nőnek egyre inkább Istennek kell beszélnünk imádságunkban a gyerekekről, azokról, akik ránk, vannak bízva. Így jobban elősegíthetjük, hogy ők is megtalálják az Istentől kapott hivatásukat, azt a feladatot, amit nekik kell betölteniük.

A szent Család példája azt mutatja, hogy a legfontosabb rendező elv Isten szerető személye, az ő parancsai, Isten akaratának a keresése. Azonban minél több minden tolakszik Isten helyére, annál nehezebb megőrizni ezt a rendezettséget.

Ezért szent Pál apostol a mai szent leckében néhány alapvető erényt sorol fel, amelyek nagy segítségünkre vannak abban, hogy ne bomoljon fel, vagy helyre álljon az annyira óhajtott rendezettség:

„ Öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok egymásnak… Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke…. Bármit mondtok, vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek”

A szent Család Isten központúsága legyen számunkra is eligazító példa, fontoljuk meg és gyakoroljuk a szent Pál apostol által felsorolt erényeket és tapasztalni fogjuk Isten kegyelmének az erejét, amely megőrzi és megvalósítja, családjaink és közösségeink, harmonikus egységét.