Szent Ferenc Bazilika Felszentelés

Az Assisiben tett látogatásaim legmaradandóbb élményei közé tartozik a szent Ferenc holttestét őrző bazilika, amelynek ma ünnepeljük a felszentelési évfordulóját. Nagyon sokféleképpen láthattam már ezt a templomot: éjszakai megvilágításban, nappali fényben, kora délutáni órákban, estefelé, kívülről és belülről, de mindig valami újat nyújtott, úgy hogy további titkokat rejtett magában.

          A templom a város szélén épült. Assisi Szent Ferenc életében a dombot, amelyen a bazilika méltóságteljesen emelkedik még a Pokol dombjának nevezték, mert itt hajtották végre az ítéletet a bűnözőkön. A legenda szerint Ferenc azért választotta ezt a –helyet nyughelyének, mert önmagát a legnagyobb bűnösnek tartotta. Azonban amióta felépült rajta ez a csodálatos építmény, a helyet a Mennyország dombjaként emlegetik.

A telket Bombarone Illés testvér kapta ajándékba IX. Gergely pápa számára 1228-ban, amelyen hamarosan megkezdődött a ma már bazilika néven ismert templom építése. IX. Gergely, a Szent közeli barátja, maga helyezte le a szentté avatás másnapján (1228. július 17-én) az építmény alapkövét. Illés testvér konok kitartásának és rendkívüli szervezőképességének köszönhetően két évre rá, a pünkösdi káptalanra összegyűlt ferencesek ünnepélyes keretek között áthozták Szent Ferenc - akkor még épségben lévő - földi maradványait a Szent György-templomból (ma: Szent Klára-bazilika). Illés testvér szíriai tartományfőnöksége idején láthatta, milyen óriási, sziklába vájt erődítményeket emelnek a keresztesek, amelyek a valóságban tekintélyes személyiségek síremlékei voltak. A templomot - amelynek "atyja volt: ész, amely kigondolta, és kéz, amely megvalósította" (L. Gillet) - erődítményszerű létesítményként álmodta meg, amelyre teljes súlyával rátelepszik a könnyed és kecses felső bazilika.

Háromszintes templomról beszélhetünk. Mindegyik szint sajátos hangulatú.

          Az első szint freskói díszítésükben visszafogottabbak, szűrt-, szinte misztikus fény világítja meg a tereket. Ez a földi életet mintázza.

          Innen közelíthető meg lépcsőkön lefele haladva a szent sírját őrző kripta, amelynek csupasz falai, egyszerű szegénysége egyértelműen a halálra emlékeztet.     A felső templom színei, világossága, a fény pajkos játéka a mennyország örömére hangol.

Ennek a templomnak a felszentelését üljük ma, nem feledkezve meg lelkünk templomáról, amelyet szent Ferenc, Krisztus tanítása nyomán annyira értékesnek és szentnek tartott.

Természetesen, nagyon különbözik a kor, amiben élünk szent Ferenc korától, Páduai szent Antal idejétől. Különfélék az életkörülményeink, más-más a feladatunk, a hivatásunk. Mégis mindenkinek sajátos helyzetében keresnie kell, hogy mi a következő lépés, amit a vallásos életben meg kell tennie. Az évenként visszatérő ünnepek kegyelme, a szent Antal kilenced ezt is szolgálja, hogy jobban meglássuk lelki tennivalóinkat.

Lehet, hogy az imaéletünkön kell javítanunk. Netán valami rendezetlen dolog van az életünkben, amit már rég halogatunk. Előfordulhat, hogy valami miatt kevés időt és figyelmet szentelünk közvetlen környezetünkre. Mindenki maga tudja, hogy mire kellene jobban oda figyelnie, mihez kéri Isten különös segítségét és szent Ferenc, szent Antal közbenjáró imáját.

A lelki javak bőségét, az örök életet az Úr Jézus mindenkinek felkínálja, de ehhez az ő kegyelmi segítségével meg kell tennünk a ránk eső részt, sose sajnálva azt, amit Érte-, az evangéliumért-, a vallásos életért vállaltunk.