Szent Ferenc a vallásos életben vezetőnk és segítőnk

Egyik nap, amikor Szent Ferenc imádsága végeztével elôjött az erdôbôl, az erdôszélen elébe toppant Masseo testvér, s próbára akarván tenni alázatosságát, szinte szemrehányó hangon szólította meg ôt: -- Miért éppen téged? Miért éppen téged! Miért éppen téged? -- Szent Ferenc megkérdezte: -- Mit akarsz ezzel mondani? -- Azt akarom mondani -- felelte Masseo testvér --, miért éppen téged követ az egész világ? Miért van az, hogy mindenki látni és hallani kíván téged, s kész engedelmeskedni neked? Hiszen nem vagy szép férfi, nincs valami nagy mûveltséged, s még csak nemes ember se vagy. Honnan van hát az, hogy az egész világ utánad megy? (Fioretti)

Szent Ferenc azt mondta Masseo testvérnek: „Minthogy azok a szentséges szemek a bûnösök közt sem találtak nálam hitványabb, gyarlóbb és galádabb bûnöst; s minthogy Isten a szándékában lévô csodálatos mûvének megvalósításához nem lelt nyomorultabb teremtményt a földkerekségen; éppen ezért választott ki engem, hogy megszégyenítse a világ nemességét és hatalmasságát és erejét és szépségét és bölcsességét; s ezáltal nyilvánvalóvá tegye, hogy minden erô és minden jóság egyedül tôle való, nem pedig a teremtménytôl; s hogy senki se dicsekedhessék színe elôtt, aki pedig dicsekszik, dicsekedjék az Úrban, akié minden tisztelet és dicsôség örökkön örökké.” Íme Szent Ferenc, evangéliumi emberként, a mai ünnep evangéliumának (Mt 11,25-30) lelkületével válaszolt Masseo testvérnek. Jézus ebben a részben azért magasztalja a Mennyei Atyát, mert a kicsinyeknek, az egyszerűeknek, a tanulatlanoknak nyilatkoztatta ki magát. Szent Ferenc ezt magára alkalmazta.

            Ha nem is az egész világ de szent Ferenc ünnepén sokan megmozdulnak.  Vajon mi az, ami 800 év távlatából is időszerűvé teszi az ő személyét, mi az, amit vonzónak és követendőnek találunk benne? Ma talán azt emelhetjük ki, hogy Szent Ferenc a vallásos életben vezetőnk és segítőnk, a lelki élet mestere. Ez így volt az ő korában, és ma is így van. Erre egy példa: egyszer egy elöljáró ,,szolga'' szerette volna letenni a testvérekért vállalt felelősség és a vele járó utazgatások terhét. Arra kérte Ferencet, engedje meg neki, hogy visszavonulhasson a magányba, egy remeteségbe, hogy távol lehessen a mindennapok gondjától. Ferenc ezt válaszolta neki: (2) Lelked állapotával kapcsolatban azt mondom neked – amennyire tudom – hogy mindazt, ami akadályoz az Úristen szeretésében, és mindenkit, testvéreket és másokat, akik akadályt gördítenek utadba – még ha mindjárt meg is vernének –, kegyelem gyanánt kell felfognod. (3) És így akard és ne másként. ( Levél egy miniszterhez.)

Tehát lebeszélte eredeti szándékáról és azt tanácsolta, hogy folytassa a feladatát, tartson ki, és viselje el Isten szeretetéért a testvéreivel és a világgal adódó összeütközéseket. Az lesz számára a kegyelem, ha engedelmeskedik Isten akaratának, nem pedig az elszigeteltségben folytatott magányos imádság[1]

Szent Ferenc, amit megélt nagy meggyőző erővel tudta tovább adni. Mivel ő mindent kegyelemként, Istentől jövő ajándékként fogadott, ezt tanácsolta másnak is: örömben és fájdalomban egyaránt magasztalnunk kell Istent. Fontosnak tartotta a mindennapi feladatok lelkiismeretes elvégzését, és azt, hogy ebben az ember elnyerheti lelke üdvösségét, szentté lehet. Ezért is alapította a Világi Rendet. Ma is erre ösztönöz. Ki ne tapasztalná, hogy mennyire felgyorsult világ? Néha szeretnénk kitérni a feladatok terhe elől, más életkörülményekre vágyunk, mint amiben vagyunk, vagy épp környezetünk meg nem értésébe ütközünk. Mégis, mindezek ellenére, vagy épp ezek miatt, mennyire fontos a kitartás, úgy hogy Istenre szegezett tekintettel élünk. Szent Ferenc mindig nagy szeretettel és megértéssel fordult azok felé, akik lelki tanácsért fordultak hozzá, de nem magához kötötte a segítséget kérőt, hanem Isten felé irányította.

(1)            Leó testvér, Ferenc testvéred üdvöt és békét kíván. (2) Úgy beszélek hozzád, fiam, mint az édesanya; mert mindazt, amit az úton beszéltünk, röviden egy szóba és tanácsba foglalhatom össze, és ha újból hozzám kellene fordulnod tanácsért, akkor is csak ezt tanácsolhatnám: (3) Ha az Úristen tetszésének keresésében s az ő nyomdokának és szegénységének követésében bármilyen út célravezetőbbnek látszik előtted, az Úristen áldásával és az én engedelmemmel válaszd azt. (4) És ha lelked békéjéért, vagy más vigasztalásért szükségét éreznéd, hogy megint hozzám jöjj, csak jöjj, Leóm.  /Lleó/[2]

Szent Ferenc bizalmat ébresztett Leó testvérben. Lelkének bármilyen állapotában, bármilyen szűkségben és vigasztalanságban csak jöjjön bátran. Ma nekünk is szól ez a biztatás. Lelkünk bármely szűkségében forduljunk bizalommal hozzá. Kérjük közbenjáró imáját, hogy vallásos életünkben találjuk meg azt, ami leginkább célra vezető. Mintegy magunkra alkalmazhatjuk azt az áldást, amit Szent Ferenc Leó testvérnek adott:

Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged;

mutassa meg neked arcát és könyörüljön rajtad.

Fordítsa feléd arcát és adjon neked békét[24].

Áldjon meg téged az Úr, …….