Szeplőtelen Fogantatás

Szeplőtelen Fogantatás ünnepe jól beleillik az adventi várakozásunkba. Mintegy fényként mutatja az irányt, hogy merre fele kell, hogy tartson a mi emberségűnk és keresztény életünk.

Az Ó-szövetségi olvasmányban a bűnbeesés drámája került felolvasásra. Az ember elkövette az első bűn és szomorúan kellett megtapasztalnia, hogy mennyire megváltozott a viszonya Istennel, önmagával és egész környezetével.

Isten tudta, hogy az elrontott jó viszony helyreállításához, az embernek már nincs elég ereje, ezért ígéretet tett, hogy az asszony ivadéka széttiporja a kígyó fejét. Ez volt az első örömhír (proto evangélium)

Ennek a tervnek a kivitelezéséhez, volt szűkség a Szűzanya aktív közreműködéséhez. Akinek Isten feladatot ad, azt különös kegyelmi segítségéről is biztosítja. Ezért mondta az angyal Máriának, és Máriáról, hogy „kegyelemmel teljes.” Mária az egyedüli kivétel az emberek közül, aki létezésének első pillanatától kezdve mentes volt az eredeti bűntől. Mária lelkét sose érte szeplő, nem érintette semmiféle bűn: sem az eredeti bűn, sem személyes bűn. Ezt hittételként, IX Piusz pápa hirdette ki 1894-ben. Ez a Szeplőtelen Fogantatás dogmája.

Az első ember elrejtőzött, amikor számot kellett adnia tettéről. Isten azt kérdezte: hol vagy, miért rejtőzöl el?

Amikor Máriát szólította az angyal, így válaszolt: Íme, az Úr szolgála leánya, legyen nekem a te igéd szerint.

Mária hitt Isten ígéretében és rábízta magát teljesen.

Az adventi idő, a mai ünnep bennünket is figyelmeztet, hogy feladatunk együtt működni az isteni kegyelemmel, hogy új emberré váljunk.

Isten hozzánk is elküldi az ő hírnökeit. Van úgy, hogy valamilyen olvasmányunkon keresztül szól hozzánk, vagy épp egy művészi alkotás, film érint meg lelkileg. Lehet, hogy a Szentírásban találunk személyünkhöz intézett üzenetet, vagy az imádságban lesz világossá valamilyen lelki teendő.

Annak ellenére, hogy mi nem vagyunk bűntelenek, mint Mária, mégis lehetünk készséges hallgatói és megvalósítói mindannak, amit Isten ránk biz. Az idei advent is jó alkalom arra, hogy amit jónak és feladatnak megismertünk azt valóra is váltsuk, hogy fokról-fokra alakuljon bennünk az az új ember, amelyet Isten álmodott meg rólunk.