Szentháromság Vasárnapja

A Húsvéti idő lezárásaként az elmúlt vasárnap megünnepeltük a Szentlélek kiáradását. Ma Szentháromság vasárnapján egységben szemléljük a háromságos, egy Istent.  A természetes ész segítségével a gondolkodó ember rájön Isten létezésére. Azonban a legizgatóbb kérdés, hogy milyen is az Isten, szeret-e,  érdekli-e őt a sorsunk?  Itt nem elég a gondolkodás, nem elég a természetes ész világa, arra van szükség, hogy maga Isten beszéljen önmagáról. Ezt Isten meg is tette és ma is megteszi a Szentírás lapjain keresztül.

            A mai szentmise ószövetségi olvasmányát a Második Törvénykönyvből vettük. A szent író így figyelmeztet: „Ismerd el … , és vésd a szívedbe, hogy az Úr az Isten fönn az égben és lenn a földön és senki más!”  Isten megismerése azzal kezdődik, hogy elismerjük Isten elsőbbségét, és hatalmát.

            A második olvasmány, a Rómaiakhoz irt levél teszi érthetőbbé, hogy ez milyen kapcsolatot is jelent valójában Isten és közöttünk: „akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: ,,Abba, Atyánk!'”

            Az evangéliumi részlet beszámol Jézus utolsó megjelenéséről és az apostolok küldetéséről: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!'” Ezek a sorok mintegy összefoglalói az eddig elhangzottaknak és a mai ünnep lényegére irányítják rá figyelműnket. Jézus azzal bízta meg az apostolokat, hogy missziós körútjukon szerezzenek tanítványokat és kereszteljék meg őket a Szentháromság nevében. Isten nem elérhetetlen távolságban akar lenni, hanem a keresztség szentségének a kegyelmével a tanítványok szívébe, életébe kar költözni. Legfőbb szándéka, hogy megtapasztaljuk irántunk való szeretetét, amely egyben küldetés is számunkra.

A mai vasárnap nem  a fejünkkel, hanem a szívűnkkel kell megértenünk valamit Istenről. A Szentháromság tanának újszerű mondandója van: Isten közösségi. Szokás azt mondani, az Atya teremt, a Fiú megvált és a Szentlélek megszentel. Mindhárom személy a világnak és az emberiségnek az Istennel fennálló harmóniájának megteremtésén fáradoznak.

A Szentháromság életközössége ideális mintája és ösztönzője az emberi közösségeknek. Még ha gyakran úgy is tűnne, mégsem haszontalan erőfeszítés az, amely arra irányul, hogy helyre álljon az Isten és ember, az ember és ember harmonikus kapcsolata. Ehhez a munkához mindenkire szűkség van.

A mai ünnep célja, hogy rádöbbenjünk Isten szeretetére és próbáljuk meg azt viszonozva, gyakorlatba ültetni.  

Ugyanakkor mint minden időben, ma is nagyon sürgető, hogy olyan tanúságtevő legyen az életünk, hogy ez másokat is lelkesítsen.