Szent Család

Szent Család vasárnapja a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik. Ma nem csak azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus emberré lett, hanem, kiemelt módon azt a tényt is, hogy családban testesült meg. Így az Egyház ezen a napon a család szerepének a fontosságára irányítja a figyelmünket. Ennek a napnak az üzenete kivétel nélkül, mindenkit érint. Ugyanis az életünk szorosan összefonódik másokkal. Mindig is valakinek gyermeke maradunk, vagy valakinek testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, hozzá tartozója vagyunk. Ezek a kapcsolatok életre szólak és nem lehet megszüntetni. Esetleg arról beszélhetünk, hogy gyengülnek, vagy erősödnek, de mindig léteznek. Úgy kell a családról beszélnünk, mint a társadalom és az Egyház alapsejtjéről. A személy benne és általa valósítja meg földi és örök hivatását. A család a helye, és kiváltságos környezete Isten tevékenységének és így Isten és ember találkozásának.

Maga az Úr Jézus is gyermeki kapcsolatban élt Szűz Máriával, szent Józseffel. Rokonai voltak, és közösségben élt , különösen az apostolokkal. Így ezen a napon a figyelmünk középpontjában a Szent Család kerül. Őket szemléljük és tőlük akarunk helyes magatartást tanulni.

Mária és József, Jézus születése után negyven napra, az Úr törvénye szerint felmentek Jeruzsálembe, hogy a templomban bemutassák az Úrnak. Ezzel akarták megerősíteni azt a tényt, hogy életükbe Isten központi helyre került. Nem a világhoz, nem kizárólag emberi szokásokhoz, nem a közgondolkodáshoz akartak igazodni, hanem egyedül Isten akaratához.

A Szent Család minden körülményben megőrizte ezt az Istenre való irányultságot. Pedig az ő életük sem volt mentes a nehézségektől és kísértésektől. Talán erre utal Simeon jövendölése, amikor Máriához fordulva ezt mondta: „még a te lelkedet is tör járja át.” És valóban így történt, Mária lelkét sokszor tör járta át.

Már a jegyes időszak nehéz próbának volt kitéve, amelyet Mária bizalommal kimondott igenje és szent József hittől vezérelt, bátor kiállása mentett meg. Jeruzsálemben szembe kellett nézniük a visszautasítás, és otthontalanság rideg valóságával. Az egyiptomi meneküléssel az idegenséget, a száműzetést is meg kellett tapasztalniuk. Majd Názáretben a csendes kétkezi munka jutott osztályrészül. Mintha a mai modern társadalom minden nehézsége: az otthontalanság, az idegenség, a gazdasági nehézség jelentkezett volna az életükben.  És mégis, ilyen nehéz körülmények között is megmaradt az Istentől ajándékba kapott családi rendezettségük, elmélyültek a családi kötelékek. Ezt a mai evangélium utolsó sora is megerősíti: „Jézus pedig növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.”

Ez a mai családok számára is eligazító. Mindenkiben ott él a természetes vágy, hogy rendezett családban éljen. Azt szeretnénk, hogy rendezettek legyenek a rokoni kapcsolataink, harmonikus közösségben éljünk. Íme, a szent Család példája megmutatja, hogy a legfontosabb rendező elv Isten szerető személye, az ő parancsai, Isten akaratának a keresése. Azonban minél több minden tolakszik Isten helyére, annál nehezebb megőrizni ezt a rendezettséget.

Ezért szent Pál apostol a mai szent leckében néhány alapvető erényt sorol fel, amelyek nagy segítségünkre vannak abban, hogy ne bomoljon fel, vagy helyre álljon az annyira óhajtott rendezettség:

„ Öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok egymásnak… Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke…. Bármit mondtok, vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek”

A szent Család Isten központúsága legyen számunkra is eligazító példa, fontoljuk meg és gyakoroljuk a szent Pál apostol által felsorolt erényeket és tapasztalni fogjuk Isten kegyelmének az erejét, amely megőrzi és megvalósítja, családjaink és közösségeink, harmonikus egységét.