Sienai szent Katalin

Az Úr Jézus meglepő szavai vezetik be a mai evangéliumi részt: „magasztallak téged Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.”

A világ, a hírek, a televízió, újságok a kimagasló teljesítményt ünneplik. Az ügyesek, a bölcsek, az okosak részesülnek elismerésben. Az Úr Jézus miért mondja azt, hogy a mennyei Atya a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki magát?  Azért, mert az Isten szeretetében, a vallásos életben nem elég az értelem kimagasló teljesítménye, nem elég az ész okossága, itt a szív bölcsességére, a lélek befogadó készségére is szűkség van. Az evangélium szerinti bölcs ember a lélek dolgait mindennél fontosabbnak tartja, és semmit nem helyez elébe. Szent Antal, életrajzírói tanúsága szerint jártas volt a hittudományokban, tehát jó szellemi képességekkel rendelkezett. Ugyanakkor ezen felül birtokában volt a természetfölötti bölcsességnek is, amely a Szentlélek ajándéka. Annyira ismerte és olyan bölcsen alkalmazta a szentírás tanítását, hogy IX Gergely pápa őt a „szentírás tárházának” nevezte.

A mai nap szentje, Sienai szent Katalin is a lélek bölcsességével tűnt ki, ezért lett egyháztanító.  A XIV században élt. 1347. március 25-én született mint anyjának 25. gyermeke. Belépett Szent Domonkos harmadik rendjébe. Rendkívüli aszkéta, és egyben tevékeny életet élt: kongregációkat szervezett, betegeket ápolt, szegényeket segített, bűnösöket térített. Fejedelmekkel, püspökökkel, sőt a pápával is levelezett. Rábírta XI. Gergely pápát, hogy Avignonból visszatérjen Rómába. Testén Krisztus sebhelyeit viselte. VI. Orbán pápa Rómába hívta, és Szent Katalin ott halt meg 33 éves korában, 1380. április 29-én. II. János Pál pápa a 2000. jubileumi év előestéjén Európa társvédő szentjévé tette.

Írásait mély Isten iránti szeretet hatotta át. Az „Isteni gondviselés” című munkájában így ír: „Megízleltem, és láttam az értelem fényével világosságodban a te mélységedet, örök háromság, és teremtésed szépségét: aztán beléd öltözködve, láttam, hogy a te képmásod leszek: hiszen nekem ajándékoztad magadat örök Atya, hatalmadból és bölcsességedből.”

Valójában a mai evangélium szavait alkalmazza önmagára, saját életére. Hálát ad a kegyelemért, amelyben Isten önmagát ajándékozza. Ez mindennél fontosabb, és mindennél értékesebb. Ez a szentek bölcsessége.

Mi is sokmindent fontosnak tartunk a mindennapi életünkben, több minden lefoglal. Azonban az lenne az igazán bölcs dolog, ha Isten dolgai, a vallásos élet elsőbbséget élvezne.

Ez abban nyilvánul meg, hogyha testi-lelki szűkségünkben Istenhez fordulunk és rábízzuk gondjainkat, egész valónkat. Hogyha a napjainkat, az imádság keretbe foglalja. Hogyha a lelki táplálék legalább annyira fontossá lesz, mint a fizikai étel. Hogyha a hitünk, vallásos életünk környezetünkre is hatással van.

A mai nap, Szent Antal és Sienai szent Katalin példája ösztönöz. Ugyanakkor közbenjáró imájukat is kérnünk kell, hogy ne a világ szerinti bölcsességet keressük, hanem valósuljon meg életünkben is a lélek bölcsessége, amely eligazít a mindennapi élet kihívásai és útvesztői között.