Sarlós Boldogasszony
Sarlós
Boldogasszony, ősi Mária ünnepünk, a csíksomlyói kegytemplom búcsúja.
Az Istennel és
egymással való találkozás örömében Máriát köszönteni gyűltünk össze, az Ő anyai
oltalmában bizakodunk.
A mai búcsún ünnepelt esemény többek
között azt is jelzi, hogy Mária mennyire valóságos és tartalmas életet élt,
mennyire fontos volt számára a mindennapi élet, a rokoni szálak-, az
összetartozás ápolása. Amikor megtudta, hogy Erzsébet szintén gyermeket vár,
fáradságot nem kímélve útra kelt, hogy megossza az ajándékba kapott hivatás
örömét, és idős rokonának segítségére legyen. A találkozás örömében fakadt fel a
Szűzanya hálaadó éneke: „magasztalja
lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.” Isten
jelenlétében örvendeztek annak, hogy nagyot tett Ő, aki hatalmas.
Mária leginkább abban példaképűnk,
hogy mindennapjai összefonódtak
Isten iránti nagy szeretetével és így egységben volt az élete. Miközben a hit
zarándok útját járta egész élete egy készséges Istenre figyelés volt.
Ez a készség jellemezte élete minden mozzanatát.
Már amikor méhében foganta az Ő Fiát a
Szentlélektől csak a hit erejéből mondhatott igent, és boldogan mondhatta „íme
az Úr szolgáló leánya”
Milyen sokszor megízlelte a földi élet bizonytalanságát, a
kiszolgáltatottságot. Veszélyben volt a Józseffel kötendő házassága, az
Erzsébethez vezető út is tele volt veszélyekkel. Jeruzsálemben nem fogadták be
őket, majd Heródes gyilkos haragja elől, Egyiptomba kellett menekülniük.
Amikor Jézus elkezdte nyilvános tevékenységét biztosan aggódva figyelte a
sok rosszindulatú visszautasítást.
Majd szomorúan kísérte el keresztútján, és fájdalmas anyaként ott ált a kereszt
tövében.
Nincs az életnek olyan mozzanata,
amit ne ízlelt volna meg, de ő minden körülmény között az Úr szolgáló leánya
maradt.
Épp ezért, a mai napon tanulni
szeretnénk Mária magatartásából. A Mária közbenjárására történt csodák,
meghallgatott imák azt jelzik, hogy a Szűzanya a mai élet körülményeit is szívén
viseli. Ő közbenjár értünk és azt akarja, hogy a mai élet kihívásai közepette is
keresztények maradjunk. Arra buzdít, hogy azt az életkörülményt-, azt az
élethelyzetet szenteljük meg, amelyben vagyunk, ott éljünk keresztény módon
ahová a gondviselés állított bennünket.
Mennyire jó lenne, ha Mária élete,
anyai szerető aggódása hatással lenne ránk.
Mária útnak
indult és Erzsébethez sietett. Azért indult el, hogy segítsen. Az Istennel való
találkozás a másik ember felé kell, hogy fordítson bennünket. Nem tarthatom meg
magamnak, amit kaptam. Nem csak nekem, mindenkinek akarja rajtam keresztül adni
az Isten azt, amit tőle kaptam. Mária példája erősítsen meg bennünket az
Istenhez és a másik emberhez való fordulásunkban, példaadó keresztény
életünkben.