Sarlós Boldogasszony

Sarlós Boldogasszony, ősi Mária ünnepünk, a csíksomlyói kegytemplom búcsúja.

Az Istennel és egymással való találkozás örömében Máriát köszönteni gyűltünk össze, az Ő anyai oltalmában bizakodunk.

A mai búcsún ünnepelt esemény többek között azt is jelzi, hogy Mária mennyire valóságos és tartalmas életet élt, mennyire fontos volt számára a mindennapi élet, a rokoni szálak-, az összetartozás ápolása. Amikor megtudta, hogy Erzsébet szintén gyermeket vár, fáradságot nem kímélve útra kelt, hogy megossza az ajándékba kapott hivatás örömét, és idős rokonának segítségére legyen. A találkozás örömében fakadt fel a Szűzanya hálaadó éneke: „magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.” Isten jelenlétében örvendeztek annak, hogy nagyot tett Ő, aki hatalmas.

Mária leginkább abban példaképűnk, hogy mindennapjai összefonódtak Isten iránti nagy szeretetével és így egységben volt az élete. Miközben a hit zarándok útját járta egész élete egy készséges Istenre figyelés volt.  Ez a készség jellemezte élete minden mozzanatát.

Már amikor méhében foganta az Ő Fiát a Szentlélektől csak a hit erejéből mondhatott igent, és boldogan mondhatta „íme az Úr szolgáló leánya”

          Milyen sokszor megízlelte a földi élet bizonytalanságát, a kiszolgáltatottságot. Veszélyben volt a Józseffel kötendő házassága, az Erzsébethez vezető út is tele volt veszélyekkel. Jeruzsálemben nem fogadták be őket, majd Heródes gyilkos haragja elől, Egyiptomba kellett menekülniük.

          Amikor Jézus elkezdte nyilvános tevékenységét biztosan aggódva figyelte a sok rosszindulatú visszautasítást. Majd szomorúan kísérte el keresztútján, és fájdalmas anyaként ott ált a kereszt tövében.

Nincs az életnek olyan mozzanata, amit ne ízlelt volna meg, de ő minden körülmény között az Úr szolgáló leánya maradt.

Épp ezért, a mai napon tanulni szeretnénk Mária magatartásából. A Mária közbenjárására történt csodák, meghallgatott imák azt jelzik, hogy a Szűzanya a mai élet körülményeit is szívén viseli. Ő közbenjár értünk és azt akarja, hogy a mai élet kihívásai közepette is keresztények maradjunk. Arra buzdít, hogy azt az életkörülményt-, azt az élethelyzetet szenteljük meg, amelyben vagyunk, ott éljünk keresztény módon ahová a gondviselés állított bennünket.

Mennyire jó lenne, ha Mária élete, anyai szerető aggódása hatással lenne ránk.

Mária útnak indult és Erzsébethez sietett. Azért indult el, hogy segítsen. Az Istennel való találkozás a másik ember felé kell, hogy fordítson bennünket. Nem tarthatom meg magamnak, amit kaptam. Nem csak nekem, mindenkinek akarja rajtam keresztül adni az Isten azt, amit tőle kaptam. Mária példája erősítsen meg bennünket az Istenhez és a másik emberhez való fordulásunkban, példaadó keresztény életünkben.