Pünkösd Vasárnapja

Az életről, annak céljáról, feladatairól vallott felfogásunk teljesen meghatározza az életvitelünket; Ez megfordítva is igaz, az életvitelünk jelzi, az életről vallott felfogásunkat, azt hogy valójában mit is tartunk fontosnak. Nem is szükséges különösen, fejtegetnünk azt, hogy hányan vannak, akik megelégszenek rövid távú célokkal, nem akarnak többre törekedni, megrekednek a mánál.

A keresztény embert, a Feltámadottba vetett hit mozgatja; a régi és közel múltban a Feltámadott, élő Krisztussal való kapcsolat sokak életében meghatározó volt; ma is az, és reményeink szerint holnap is az lesz.

Vajon miért volt szükség arra, hogy az Úr Jézus elküldje a Szentlelket? Miért van szükség Pünkösd ünnepére?

Talán nem elég szép önmagában Jézus tanítása? Nem elég vonzó az ő példája? Nem lehet életet alapozni az ő kizárólagos követésére? Dehogy is nem, Jézus tanításánál szebbet, mélyebbet nem lehet kitalálni, és nem is kell; semmi nincs biztonságosabb, mint az életünket rá alapozni.

Azonban tapasztalataink alapján ahhoz gyengének bizonyulunk, hogy csupán önerőből kövessük Őt; ezért van oly nagy szükségünk a Szent Lélekre.

Elmélkedő útkeresésünkben a mai szentmise első olvasmánya is segít.

Az apostolok is, megtapasztalták többszörösen, hogy mennyire gyengék, elesettek önmagukban, a Szent Lélek ereje nélkül. Ezért imádkozva gyűltek együtt, a Szűzanyával együtt az utolsó vacsora termében. Az Úr Jézus, az első Pünkösdkor kiárasztotta rájuk a Szentlelket, a Vigasztalót, az Erősség lelkét, hogy tanúságot tehessenek Róla. A változás látványos volt, az addig félénk apostolok most már bátran kiálltak az összegyűlt tömeg elé. Ugyanis a Szentlélek adja meg azt a bátorságot, amelyre mindenkinek szüksége van saját küldetésének területén.

A szentlélek első csodája a megértés, az egyetértés csodája volt: bárki hallgatta is, mindenki értette az apostolok beszédét. A történelem nagy lehetősége villant fel: az egyetértésnek, a megbékélésnek a lehetősége. A Szentlélek erejéből egy maroknyi ember, egy közösség erőt érzett magában arra, hogy elinduljon azon az úton, amelyet a Mester mutatott meg.

        Megértették, amire szent Pál apostol figyelmeztet: „Testvéreim, kérlek, benneteket lélek szerint éljetek. A lélek gyümölcsi nyilvánvalóak: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság.”

Érezzük-e a vágyat, hogy ezek a lelki adományok bennünket is jellemezzenek? Oly nagy szűksége van ma is erre a világnak. Szűkség van a Lélekkel teli, egyetértő, békés, jóságos emberekre. Miért is ne lennénk mi is ilyenek? Mélyről tör fel bennünk a vágy, hogy Isten nekünk is elküldje éltető Lelkét.

A költő szavaival: