Szent Pió 25 évközi kedd

Amikor az Úr Jézus elkezdte nyilvános tevékenységét sokféle hír terjengett róla. Volt, aki rosszindulattal azt állította, hogy az, amit tesz és tanít, túl van a normalitás határán. Ezért a rokonság Mária kíséretében felkeresték őt, azzal a szándékkal, hogy haza vigyék.

Jézus egy házban tanított, amikor hírül hozták, hogy „anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Azt várnánk, hogy Jézus abba hagyja a tanítást és anyja, rokonai, elé megy, hogy fogadja őket. Azonban nem így történt. Jézus, tanító célzattal meglepő megjegyzést tett: „ Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják és tettekre is váltják.”

Ez a kijelentés nem kisebbítette Mária érdemét. A Szűzanya engedelmes hallgatója, és tettekre váltója volt Isten igéjének. Így kétszeres kötelék is fűzte Jézushoz. Vér szerinti édesanyja volt, de ugyanakkor engedelmes hallgatója és tettekre váltója annak, amit szent Fia hirdetett és tanított.

Az Úr Jézus tanításának hallgatása és tettekre váltása minden megkeresztelt ember feladata. Nem vér szerinti születéssel vagy származásunk révén válunk Isten nagy családjának a tagjává és Jézus barátaivá, hanem tanításának hallgatása és tettekre váltása révén.

Ma szent Pió atya ünnepe van. Róla is elmondható, hogy engedelmes hallgatója és tettekre váltója volt Jézus tanításának. Rendkívüli kegyelemként részesült az Úr Jézus szent sebhelyeiben. Orvosilag többször is kivizsgálták nála ezt a jelenséget, de nem találtak rá természetes magyarázatot.

Életével, szentmiséiével újra és újra elérhetővé tette Jézus értünk hozott keresztáldozatának ajándékát.

Lelkiatyjának írt levelében ezt olvassuk:   „Amikor oltárhoz lépek, egész lényem oly tűzben ég, hogy nem tudom leírni. Főleg azt érzem, hogy arcom, tekintetem egészen áttüzesedik.”

Az életrajz írója azt írja ezzel kapcsolatban: „Amikor az oltár lépcsőjénél keresztet vetett, arca megváltozott. Egész lényén Jézus szenvedése tükröződött. Arcán az Úr fájdalma. Teste megroppant a szenvedés súlya alatt. A térdelésből csak rendkívüli fáradsággal tudott felegyenesedni. Véres kezével az oltárra támaszkodott, mintha vállán a nehéz keresztet cipelné.”

Nagyon sokan keresték fel, hogy részt vegyenek a szentmiséin, vagy azért hogy szentgyónást végezhessenek. Naponta hosszú órákat töltött a gyóntatószékben. Gyónói nemcsak Olaszországból jöttek, hanem egész Európából, sőt a tengeren túlról is. Sorszámot kapott mindenki és e számhoz kellett igazodnia. Időnként nemcsak napok, hanem hetek kellettek, hogy sor kerüljön valakire.

1968 szeptember 23-án hunyt el, nagyon sok hivő kíséretében temették el.

Példája aláhúzza és kiemeli, hogy mennyire fontos, az Úr Jézus tanításának hallgatása, megértése és tettekre váltása: „aki hallgatja és tettekre is váltja.”

Mi valószínű nem részesülünk olyan nagy kegyelmekben, mint Pió atya, ahhoz mégis megkapjuk az elégséges kegyelmet, hogy mindennapi cselekedetünk, beszédünk megnyilatkozásaink tükrözzék az Úr Jézushoz való tartozásunkat. Ezeknek a kegyelmeknek legnagyobb forrása a szentmise, ahol meghallgathatjuk Isten igéjét, és a szentáldozásban találkozhatunk Jézus Krisztussal.

Assisi szent Ferenc, aki Pió atyának is példaképe volt a Krisztus követésében, amikor egy Mátyás napi szent misén azt hallotta az evangéliumban, hogy Jézus eszközök nélkül, saru, tarisznya, és pénz nélkül küldi apostolait tanítói körútra, akkor a felismerés örömétől boldogan felkiáltott:  "Ez az, amit én akarok, ez az, amit én keresek, ez az, amit teljes szívemből tenni kívánok!”

A mai evangélium, Pió atya, példája számunkra is legyen ösztönző, hogy szívesen vegyünk részt a szentmisén, hallgassuk és olvassuk Isten Igéjét, a Szentírást, de ugyanakkor váltsuk is tettekre mindazt, amit hallunk és megértünk. Ezzel mi is mintegy lelki rokonságba kerülünk Jézussal, és az őt hősies fokban követő szentekkel.