Nagyszombat
Keresztény életünkhöz hozzátartozik a virrasztás, amely hitből fakadó várakozás arra, hogy Istennel találkozzunk. Az ősegyházban gyakrabban volt virrasztás, mint manapság; de a húsvéti szertartásainkban fontos szerepet kap ma is. Ezt a virrasztásunkat, a Feltámadott utáni várakozásunkat az Egyház, nagyon sok jelképes dologgal, valamint Isten szavával, több olvasmány felolvasásával kíséri.
A ma esti szertartás tűzszenteléssel kezdődött. A tűz nagyon ősi jelképe az életnek. Így ezen keresztül a feltámadás pillanatát akarja tetten érni elmélkedő lelkünk. A feltámadásnak nem volt emberi tanúja. Mégis évenként az Egyház tűzet szentel, és erről gyújtja meg a feltámadott Krisztust jelző húsvéti gyertyát, mert szemlélni akarja a fellobbanó életet, amely fénykörébe von mindannyiunkat. Az, ami Krisztussal történik, összefoglalja Isten egész művét - amelynek megértésében az olvasmányok segítenek.
Ma kötelező módon olvasnunk kell a teremtés könyvéből. Ugyanis Jézus feltámadása óta új teremtésről beszélhetünk - benne minden megújult - és feltámadott teste mutatja hogy az anyagvilág is a megdicsőülés fele tart.
A másik kötelező olvasmány az egyiptomi rabságból való szabadulás története. Jézus teljesítette be az első húsvétot, ő hozta meg a valódi szabadságot. Az első szabadulás csak egy földi hatalomtól való megmenekedés volt. Jézus pedig a fizikai szabadságon túl meghozta a lélek szabadságát - megmenekültük a bűn rabságából, hogy Isten fiainak szabadságában éljünk.
A harmadik kötelező olvasmány valamelyik Ó-szövetségi prófétától kell, hogy legyen, mert ők a jövőbe Krisztusra mutattak, akiben minden beteljesedett.
Ebben az összefüggésben most már méltán szólalhat meg szent Pál apostol a Rómaiakhoz irt levelében:
„ Mi, akik Krisztus Jézusra megkeresztelkedtünk, az ő halálára keresztelkedtünk meg... Miként Krisztus az Atya dicsőségére feltámadt a halálból, úgy mi is új életre kelünk. ” Ezért virrasztottak minden korok keresztényei, ezért virrasztunk mi is ebben a nagyszombati szentmisében, hogy megérintsen bennünket is Isten kegyelme, hogy bennünk is új életre lobbanjon a keresztény élet, hogy újra támadjon a remény és a bizalom. Hogy újra élő legyen minden jó elhatározásunk, és törekvésünk. Már vége a nagyszombati csendnek a hallgatást megtöri a diadalmas alleluja, üres a sír Krisztus feltámadt és nekünk is új életet kínál Húsvéti örömben.