Nagypéntek

A mai nap szertartása egy komoly hangvételű, mély elmélkedés, arról amit Jézus értünk tett megváltói művével.

Annyira megrendítő ez a nap, hogy az Egyház ma lemond a szentmise áldozat bemutatásáról, hogy erős jelekkel a keresztre irányítsa tekintetünket.

Mégis a mai szertartás menetében sokban hasonlít a szentmiséhez.

Itt is van Ó-szövetségi és Új-szövetségi olvasmány. Evangéliumot olvasunk, azaz ünnepélyes formában éneklik Jézus szenvedés történetét a passiót.

Elimádkozzunk a Mi Atyánkot, és az áldozás sem hiányzik. Csupán az átváltoztatás helyett kereszt - hódolatot  végzünk.

Erős jelként, ma a szertartás központi helye a Szent Kereszt felmutatása - amelyet csak a megdöbbenésünk követhet. Ilyen nagy volt vátságunknak a díja. Mégsem állhatunk meg csupán a megdöbbenés érzésénél. Ennél tovább kell lépnünk - mert a zsidókhoz irt levél is így bíztat: „ Járuljunk bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk, amikor segítségre szorulunk.” És igazából nincs a világon olyan ember aki ne szorulna kegyelemre, és nincs is olyan időszaka az életünknek amikor ne lenne szükségünk Isten életet adó kegyelmére. Így az idei Nagy- Pénteken újra bizalommal jövünk megváltó Krisztusunkhoz, újra magunkkal cipeljük bűneink terhét, azért hogy letehessük Jézus keresztje alá, hogy így megkönnyebbüljünk és felszusszanjunk a megváltottság örömétől. Most már következhet a szentáldozás, jöhet a húsvéti álleluja, mert megváltottak vagyunk, és arra rendeltek, hogy életünk legyen - mégpedig örök életünk Krisztus életet adó keresztjének erejéből.