Nagyhét Kedd

Iz 49,1-6; Zs 70; Jn 13,21-33.36-38

Az evangélium az utolsó vacsora eseményének néhány részletét közli. Nagyon jellemző lelkiállapotokat jelenít meg. Egészen sajátos és egymástól különböző hozzáállások. Ennek tükrében szeretnénk magunkat megvizsgálni. Jézus megrendült lélekkel közli a tanítványokkal, hogy egyikük elárulja őt. Lelke mélyén érinti az a tény, hogy a tanítványok egyike őt kiszolgáltatja és a kínzói kezére adja. Sajnos egyik közeli tanítványa Júdás apostol az áruló, a tagadó Jézus környezetében. Amikor közli, hogy „bizony, bizony, mondom nektek: Egyikõtök elárul.” „ A tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükrõl mondta” Értetlenek az események előtt, sokmindennek meg kell történnie, amíg feleszmélnek.

János apostol ott ült Jézus mellett és a keblére hajolt, nagyon közeli és bizalmas a Jézussal való kapcsolata.

Neki sikerült megtudakolnia, hogy ki az áruló, mert Jézus egy falatot nyújtott át Judásnak, annak jeleként, hogy ő az.„Mihelyt átvette a falatot, Júdás nyomban elment. Éjszaka volt.” A legnagyobb a lelki sötétség, mert kint valójában tele hold volt. A lelki sötétségre való utalás miatt volt fontos ezt megjegyezni.

„Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz.” Vagy hogy adjon valamit a szegényeknek.” – Ők a felületesen gondolkodók, a látszatból ítélők, amiből sok félreértés származhat.

„Péter szintén természetéhez híven, sajátosan viselkedett:  fogadkozott: „Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” Jézus kijózanította Pétert: „Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” Összefoglalóként azt látjuk, hogy Jézus mélyen megrendült lelkű, aki vállalja az élethivatását.

A környezetében van áruló, érteni nem tudók, félremagyarázók, fogadkozók, és olyan, aki közeli bizalmas barátja. Folytatni lehetne a sort, azonban fontosabb azt megvizsgálnunk, hogy melyikben ismerünk önmagunkra. Életünk folyamán, biztosan már bennünk is ismétlődtek meg a fenti magatartások. Voltunk már érteni nem tudók, érteni nem akarók, félremagyarázók, fogadkozók, vagy éppen kisebb nagyobb mértékben Jézus árulói, amikor a bűn útját választottuk. Most azonban a nagyhét folyamán, Húsvét közeledtével az lenne a kívánatos, hogy Szent János apostolhoz hasonlóan, mi is bizalmas lelkülettel hajoljunk közel Jézushoz, aki segít kijavítanunk hibás magatartásunkat. Válasszuk azt, hogy mi közel maradunk hozzá, és követjük azon a sajátos életúton, amellyel bennünket megajándékozott.