Nagycsütörtök

Három ajándék: Oltáriszentség, papság, a szeretet parancsa

Az Ószövetségi olvasmány még az előképről szól, az Újszövetségi olvasmányok már a beteljesedésről.

A kivonulás könyve az Ó-szövetségi húsvétot idézi. A választott nép a kovásztalan kenyér ünnepével az Egyiptomból való kivonulásra emlékezett. „Ez a nap legyen számotokra emléknap.”  Apáról fiúra át kellet adni ezt az ünnepet. Minden nemzedék átélte a szolgaságból való szabadulás élményét, mikor a föláldozott bárányt fogyasztották. Megemlékeztek, Isten szabadító tettéről, és új meg új erőre kapott a reményük, hogy majd részűk lesz a végeleges szabadságban-, az üdvösségben is.

Szent Pál apostolnak a Korintusiakhoz irt levelében olvasunk az Oltáriszentség és a papság alapításáról: „az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek.”

,,Ez az én testem, amely értetek adatik….Ez a kehely az új szövetség  az én véremben.”

A papság-, vagyis az egyházi rend alapítása: „Tegyétek ezt,… az én emlékezetemre!”

A szeretet parancsára szent János evangéliumában először egy gyakorlati eligazítást kapunk: Jézus megmosta az apostolai lábát. Majd szóban is megfogalmazta: „példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”

Minden szentmisében átéljük az Úr Jézussal való közösséget. Találkozunk vele a szent színek alatt. Nagycsütörtökön még sajátosabban átélhetjük ezt, hálát adva ezekért a nagy ajándékokért.

Ennek a lelki tápláléknak az erejével indulunk neki az előttünk álló szent napoknak, ugyanakkor  Jézus példájára törekszünk a szeretet parancsának megvalósítására.

Az egymáshoz való viszonyulásainkkal, magatartásunkkal segítsünk egymásnak, hogy tartalmas legyen az ünneplésünk. Amit imádságban elkezdünk a templomban, azt cselekedetekkel folytassuk az otthonainkban.