Nagycsütörtök

A délelőtt folyamán a püspöki székesegyházakban a főpásztor az összegyűlt papokkal együtt krizma szentelő szentmisét mutat be. Az esti szentmisén az utolsó vacsora emlékére gyűlünk össze, amikor megemlékezünk az Oltáriszentség és az egyházi rend alapításáról. Ezen a napon a templomaink különösképpen is az utolsó vacsora termét idézik. Az Úr Jézus tanítványaiként összegyűlünk, hogy részt vegyünk azon a szentmisén szentmisén, amely az év legbensőségesebb szentmiséje.

Az első olvasmány az Ó-szövetségi húsvétot idézi. A pászka-ünnep ősrégi pásztorünnep volt. Izrael a kovásztalan kenyér ünnepével ekkor ünnepelte az Egyiptomból való kivonulás emlékét. Apáról fiúra át kellet adni ezt az ünnepet. Minden nemzedék újra átélte a szolgaságból való szabadulás élményét, mikor a föláldozott bárányt fogyasztották. Megemlékeztek Isten szabadító tettéről, és új meg új erőre kapott a remény egy még nagyobb, végleges üdvözülés felé.

Az Újszövetség négy helye tudósít Jézus utolsó vacsorájáról.

Szent Pál apostol a Korintusiakhoz irt levelében büszkén vallja: „Én az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek.” E vacsorával Jézus betöltötte és teljesítette az Ószövetség nagy előképeit és ígéreteit. A húsvéti lakomának új, végleges értelmet és tartalmat adott. Maga Isten szolgája, aki életét adja sokak bűnéért Ő a föláldozott Bárány, vérével új szövetséget alapít. E lakomában való részesülés: egység Krisztussal az Ő halálában és megdicsőülésében; egység mindazokkal, kik egyazon kenyeret eszik és kikért Krisztus meghalt. A mai szentmisén  az utolsó vacsora örömének hangulatát idézzük fel. Ezért van fehérben a szentmise, ezért szól az orgona, ezért éneklünk Dicsőséget és szólalnak meg a csengők, a harangok. Azonban megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, hogy Jézust azon az estén árulják el, fogják el, amikor szeretetének legnagyobb jeleit adja. Viszont az evangélium megjegyzi: „Mindvégig szerette őket.” Jézus mindvégig szeret minket.

Vajon számunkra milyen üzenetet hordoz a ma esti szentmise? Megérezzük-e valamennyire az Úr Jézus szeretetének nagyságát? A mai szentáldozásunk legyen szeretetünk és ragaszkodásunk kifejezője. Újítsuk meg az Úr Jézushoz való ragaszkodásunkat és legyen elhatározásunk, hogy az egység munkatársaivá leszünk, hogy továbbvigyük azt a lelkületet és magatartást, amelyet az Úr Jézus tanúsított irántunk.