Nagyboldogasszony

Népünk mindig nagyon tisztelte a Szűzanyát. Nagyboldogasszony egyik fontos és közkedvelt ünnepünk. Mai ünneplésünk középpontjában a Szűzanya ál1, akit Isten testestől-lelkestől felvett a mennyországba. Ma azt ünnepeljük, hogy a Szűzanya élete amelyet itt a földön kezdett élni bele torko1lott az örök é1etbe. Nem érte romlás az ő testét, hanem átragyogott rajta Krisztus dicsősége.

A római szent Péter templom egyik legszebb szobor csoportja a Michelangelo Piétája. Fehér márvanybó1 készült szobor amint a Szűzanya ölében tartja a keresztről levett Úr Jézust. A világhírű művész első alkotásai közé tartozik, amelyet fiatal korában készített. Sokan megcsodálták mégis valaki azt kifogasolta, hogy túlságosan fiatal a Madonna. A művész azt felelte: hát nem tudjatok, hogy a szeplőtelen szüzesség a természet törvényei ellenére megóvja nem csak a lélek, hanem a test ifjú szépségét is. Ez történt Máriával is, sőt Isten Mária testét is örökre megóvta a romlastó1, az enyészettől, amelynek minden más ember alá van vetve.

Szentírási kifejezéssel élve napba öltözött asszonynak is szoktuk nevezni.  Sosem takarta el magában Isten arcát, hanem inkább fe1ragyogtatta. Sosem akart kitűnni, nagynak látszani, hanem alázatos maradt, mert tudta hogy emberi lényként mennyire eltörpül Szent Fia dicsősége mellett. Annak is tudatában vo1t, hogy minden nagyságát kizaró1ag Istennek köszönheti.  A Szűzanya Istenhez tartozását sosem érte fogyatkozás. Már fogantatásának első pil1anatatól szeplőtelenül tiszta, bűn nélküli volt.  Életének kegyelmi pillanatában boldogan mondta ki az igen szavát, amikor angyal adta tudtára, hogy a Megvaltó édesanyja lesz. Egész élete va1ójaban szent Fia árnyékában telt, és ez emeli ki igazi nagyságát. Aggódott érte tanító körútján. Elkísérte egy-egy esemény színhelyére mint a kánai menyegző. Ott vo1t a keresztúton, és a Golgotán, amikor megha1ni látta az Úr Jézust. Sosem akart előtérbe kerü1ni, mégis kitüntetett helye vo1t az apostolok közösségében, hisz mar a kereszten Szent János apostolra bízta őt az Úr. Ott volt az uto1só vacsora termében is amikor leszállott a Szentlélek. Mivel már fö1di életében szent Fia réven ilyen kiváltságok részese volt, illett, hogy testét ne érje romlás, és része legyen a legnagyobb dicsőségben, így testestől-lelkestől a mennybe vétetett.

Az Ünneplésünk Szentírási alapokon ál1. Isten boldognak akarta az embert, azonban a bűn következtében a halál is osztályrészünk lett. "Arcod verejtékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a fö1d porába, amelyből vétettel." -olvassuk a Szentírásban. Azonban Máriára nem vonatkozott a halálnak ez a büntető je11ege, mert Máriában nem volt bűn. Az eredeti bűntől is megóvta Isten, és személyes bűne sem volt. A Szentírás arról is beszél, hogy a világ végen mindannyian feltámadunk. Mivel Mária vo1t az első megvá1tott, illett hogy az első megdicsőült is ő legyen. Mária földi életében a legszorosabb kapcsolatban volt Jézussal, hisz saját testét, életet osztotta meg ve1e. Elképzelhetjük hogy Jézus Mennybemenetele után a Szűzanya mennyire vágyott arra, hogy újra szeretett Jézusáva1 1egyen. Amikor Mária földi pályája befejeződött újra megnyílt annak a lehetősége, hogy újra együtt lehessen szeretett fiával a mennyország boldog örömében. Elég vo1t az a néhány évtizedes fizikai tavol1et Jézustól, most a földről való távozással teste-lelke egyesült Istennel és elvezi az ember által elérhető legnagyobb boldogságot. Beteljesült az írás szava, valóban minden nemzedék boldognak hirdeti. A legszebb ima így hangzott a Szűzanya ajkaró1: magasztalja lelkem Urat. Va1óban egész élete Isten magasztalása volt, amely most a mennybe felvétellel teljessé. Ennek az ünnepnek a kapcsán számunkra is irányadó a Szűzanya magatartása. Az Úr Jézushoz való tartozásunk meghatározóan fontos, amely életünk minden eseményét érinti. A Szűzanya példája mutatja, hogy milyennek kell lennie a Krisztus követőnek, hogy milyen odaadássa1, lelkesedéssel és bizalommal kellene követnünk az Urat. Legyen legfőbb törekvésünk, hogy ne engedjük, hogy a bűn bármit is eltakarjon Krisztus bennünk ragyogó arcából. Semmiképp nem engedhetjük meg hogy megfogyatkozzon a hitünk, az Istenhez való ragaszkodásunk, mert kizárólag csak így reme1hetjük mi is életünk beteljesedését, az örök dicsőségben, ahol a Szűzanya vár ránk a megdicsőült szentek seregével. A mi életünk is állandó Isten magasztalás kel1ene hogy legyen. Mária minden teremtménynél a legjobban hasonlított Jézushoz, a legközelebb került hozzá. Nekünk is ez legyen a legfőbb törekvésünk, hogy a 1ehető 1egközelebb kerüljünk Jézushoz. Számunkra is ugyanaz a felkínált ajándék, ami Máriának volt. Az Istennek átadott élet, és ennek megkoronázása, amelyet Mária rögtön halála után megkapott. Mária példájára mindennapjainkban mi is éljünk Jézussal és Jézusért.