Mindenszentek ünnepi szentmiséjének első olvasmányában szent János apostol az üdvözültek nagy számáról beszél. „Akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből…” Ők azok a névtelen üdvözült lelkek, akiket ma Mindenszentek ünnepén egyszerre ünneplünk. Az apostol látomásában így ír: „fehér ruhában voltak, kezükben pálmaággal” A fehér ruha, a keresztségi kegyelmet jelképezi. A keresztségben kapott kegyelemmel indulunk el a Krisztus-követés útján, amelynek végső célja, az üdvösség. Az olvasmányban az is szerepel, hogy „ezek a fehér ruhások a nagy szorongattatásból jöttek.” Vagyis üldöztetés, szorongattatás, küzdelem előzte meg a célba érést. Az olvasmány üzenete, hogy a mi helyünk is ott van az üdvözült lelkek között: ez a tudat ad reményt és erőt a mindennapi élet küzdelemiben.
A Szentlecke kiegészíti, és még érthetőbbé teszi az első olvasmány mondanivalóját. „Szeretteim! Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket és azok is vagyunk.” Szent János apostol rámutat Isten szeretetére, amely az élet minden körülményében elkísér, hogy megmaradhassunk Isten gyermekeinek. Isten szeretete a jelen élet kegyelme, boldogságra vezető út.
Ezért olvassuk ma az evangéliumban a nyolc boldogságról szóló részt. Az Úr Jézusnál a boldogság sajátos értelmet nyer. Mindegyik boldogság mondás egy-egy kihívás azzal szemben, amit általánosan boldognak tart a közvélemény. Meghívás arra, hogy megvizsgáljuk mit tartunk értéknek, merre fele húz a szívünk. Nézzünk meg példaként két boldogság mondást:
„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.”
Milyen igazságról van szó itt? Elsősorban nem a földi igazság keresése a téma, hanem ahogy a zsoltáros mondja: „Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.." (zsolt.44.8) Vagyis Isten igazságainak buzgó keresésének útjáról van szó. Erről írja szent Bonaventura „Buzgók, akik nemcsak lelki tisztaságban ragyognak, hanem lángolnak az igazságot és a lelkeket féltő buzgóságtól.”
Vagy a következő boldogság mondás „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.” Ennek jobb megértéséhez szent Ferenc XXIV intelmét hívjuk segítségül, amely ezt a címet kapta: az igazi szeretetről:
(1) Boldog a szolga, aki betegségében - amikor nem tud szolgálatára lenni - éppúgy szereti testvérét, mint egészséges korában, mikor szolgálatára tud állni. Szent Ferenc nagyon egyszerű, és gyakorlati módon közelíti meg a kérdést. A testvért önmagáért kell szeretnünk, akár egészséges, akár beteg. Nem azért szeretjük, mert számunkra hasznos, hogy a szolgálatunkra van. Akkor lesz nyilvánvalóvá, hogy szeretjük-e igazán embertársunkat, amikor betegsége miatt nem tud a szolgálatunkra lenni, és a mi irgalmunkra szorul.
Íme a szentek által bejárt út, a boldogságok igazi útja. A mai ünnep a bizonyíték arra, hogy a szentek jól döntöttek amikor az úr Jézus által mutatott és tanított boldogságok útját járták. Ma nagyon sok ismerős és név szerint ismeretlen szent példája áll előttünk. Olyan élet utak, amelyek vonzóvá teszik azt az életformát, amelyben a lelki élet dolgai, a vallásos élet, maga Isten, az ő szeretetével a fő helyen áll. Ennek a napnak legfőbb üzenete, és feladata hogy igyekezzünk kiigazítani életünk irányát, hagyjuk el a hamis értékeket és álljunk rá a valódi boldogságok útjára, amely egyedül lesz célravezető.