Urunk Mennybemenetele

A mai napon arra emlékezünk, hogy Jézus az apostolok szeme láttára, ünnepélyesen a mennybe emelkedett. Erről az eseményről számolnak be a mai olvasmányok: az 1.olvasmány és az evangélium. Szent Lukács, az Apostolok cselekedetében elbeszéli, hogy Húsvét vasárnap után, negyven nap elteltével, Jézus összegyűjtötte az apostolokat és meghagyta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet. A még mindig értetlen apostolok azt kérdezik: ,,Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?''  Még mindig nagyon földhöz kötött a gondolkodásuk, azt remélték, hogy Jézus földi messiási királyságot alapit. Azonban szomorúan azt tapasztalták, hogy Jézus elbúcsúzott tőlük, majd: „ a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől.” Az apostolok újra nagyon elhagyottnak érezték magukat. Teljesen megfeledkeztek magukról, nem tudtak továbblépni. Oly annyira, hogy angyal figyelmeztette őket: ,,Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.''

Jézus mennybemenetele egy új korszak kezdete. Elkezdődött a Szentlélek és a missziós Egyház korszaka. Jézus mennybemenetele után az apostolok: „elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.”

Ma nekünk kell Jézus apostolaivá lennünk. Szent Pál apostol ezt mondja az első olvasmányban: „Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket.”

          A keresztény hagyomány, ma is számon tartja az Olajfák hegyén, azt a helyet, ahonnan Jézus a mennybe ment. Egy kis nyolcszögű kápolna őrzi Jézus lába nyomát, amely a hagyomány szerint a mennybe-menetelkor a sziklába vésődött. Az itt megforduló zarándokok rendszerint gyertyát gyújtanak a téglalap alakú, kőkeretben látható lábnyom mellett, és így emlékeznek Jézus menybe meneteléről. Amikor itt jártunk az ide vonatkozó szentírási szakasz elolvasása után elénekeltük a Mennynek Királyné asszonyát, egy kis változtatással: Amint meg mondotta vala, feltámadott helyett,  a helyhez illően azt énekelve, hogy mennybe felment álleluja.

          A mai nap szentmiséjében itt a templomban mindannyian Jézus köré gyűltünk. Azonban nem állhatunk meg kizárólag az emlékezésnél. Az Egyház ma bennünket is figyelmezet, de épp az ellenkezőjére, mint amire az angyal figyelmeztette az apostolokat. Míg az apostolokat arra kellett figyelmezetni, hogy ne álljanak égre meredt szemmel, a ma emberének épp arra van szüksége, hogy tekintsen az égre. Bennünket ma az a veszély fenyeget, hogy túlságosan megragadunk a fölieknél, a láthatónál, anélkül, hogy az odafent valókra is gondolnánk. Azonban nem tehetjük meg, hogy kizárólag földi célok vezessenek. Keresztényként ma nekünk kell arról tanúskodnunk, hogy létezik több is, mint a kézzel fogható, mint amit magunk körül látunk. Ma nekünk kell tanúságot tennünk arról, amiről szent Pál beszél, hogy: „milyen mérhetetlenül nagy az Isten hatalma rajtunk, akik hiszünk.”