Márta

Jézus szívesen látott vendég volt Márta, Mária és Lázár házában. Szent Mártával kapcsolatban az evangélium két fontos találkozásról számol be. Egyik, amikor sürögve-forogva szolgálta Jézust. A másik, amikor Lázár feltámasztásakor az Úrral beszélget.

Szent Lukács evangéliuma jegyezte le az eseményt, amikor Jézus betért Márta és Mária házába. Márta sürgött forgott, mindenben meg akart felelni a vendéglátás követelményeinek. A testvére Mária Jézus lábához ült, és hallgatta őt. Az evangélium úgy tűnik, szembe állítja a két magatartást. Ugyanis Jézus azt mondja Máriáról, hogy a jobbik részt választotta.

Mégis azt kell mondanunk, hogy nem ellentétről van szó, hanem hangsúly eltolódásról. Akkor épp, az volt a legfontosabb, hogy Jézusra figyeljen a testvérpár. De ugyanilyen fontos a Jézusért végezett tevékenység is. Épp ezért Márta a háziasszonyok védő szentje. A keresztény lelkiségben a vendéglátás mindig is fontos erény volt. Innen a latin mondás is, hogy vendég jött, Krisztus érkezett. Szent Benedek a szabályzatában azt kérte a szerzetesektől, hogy az érkező vendéget úgy fogadják, mintha Krisztus látogatná meg őket. Azt írja, hogy miután együtt imádkoztak a vendéggel, váltsanak békecsókot, hallgassák meg a Szentírás tanítását és lássák el kellőképpen. Ez kiemeli, hogy az imádságot, a Krisztusra figyelést, semmi nem előzheti meg. Sőt ez az alapja mindennek.

Márta második találkozása, ezt az egyensúlyt állítja helyre. Lázár halálakor történt, amikor Jézus elment a sírhoz. Ekkor Jézus és Márta között egy mély párbeszéd alakult ki. Jézus azt mondta Mártának: „Mindaz, aki él és hisz bennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt? Márta az válaszolta: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön” Márta most sem tagadta meg önmagát, mert tevékeny természete arra sarkalta, hogy Jézus elé siessen. Ugyanakkor számon kérő is: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” De most már a helyén vannak a dolgok, mert a hite mindent megelőz.

Márta példája a mai napon arra ösztönöz bennünket, hogy életünk tevékenykedése közepette se feledkezzünk meg Krisztusra függeszteni tekintetünket, mert ez a jobbik rész. Lehet bármi ez a tevékenykedés: a munkánk, hivatásunk, szabadságunk, szórakozásunk, vendégfogadás: mindezekben a jobbik rész a lelkület, a Krisztusra szegezett tekintet. A mód, ahogyan megtesszük a dolgokat, a tartalom, ami a cselekedet mögött van. E nélkül minden üres lesz, vele bármi értelmet nyer. „Az egy szükséges”, hogy Isten legyen életünk középpontjában, és hogy mindent ennek rendeljünk alá, semmiképp se fordítva.