Alapvető emberi igényűnk, hogy
életűnk kusza, összevisszaságában, bizonytalanságaiban bátorítsanak,
megvigasztaljanak. Egy-egy kilátástalannak tűnő élethelyzetben annyira vágyunk a
vigasztaló szóra, mint a
mindennapi betevő falatra, vagy a kiszáradt föld az enyhet adó esőre.
Bizonyosan ezért szeretünk
Csíksomlyóra zarándokolni, mert itt megtapasztaljuk a
Szűzanya vigasztaló, lelki
simogatását, anyai bátorítását.
Kisboldogasszony ünnepe után, miután megültük égi édesanyánk születés napját, ma
név ünnepét is megünnepeljük.
Mária megvigasztal és
Jézus Krisztusra irányítja a
figyelműnket. Az ő életének a titka is ez volt, hogy
Isten volt életének középpontja.
Jézus Krisztus volt élete öröme és vigasztalása.
XVI Benedek pápa mondotta
egyik vasárnapi Úrangyal imádsága után, hogy:
„Mária
mindig Isten szolgálóleánya marad, aki
soha nem saját magát állítja
középpontba, aki Istenhez akar vezetni bennünket, s aki olyan életvitelre tanít
bennünket, amely Istent állítja mindenek középpontjába.”
A Szűzanya tökéletes Krisztus követőként a nyolc
boldogság szellemében és annak
lelkületével élt, amelyet szent Fiától sajátított el és
bennünket is erre tanít.
,,Boldogok vagytok, ti szegények,
mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket.
Boldogok vagytok, akik most sírtok,
mert nevetni fogtok. Boldogok
lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek..”
Az evangéliumi szegény csak
azért lehet boldog, mert Isten a
gazdagsága. A síró
abban bízhat, hogy Istenben
megvigasztalódik. Az üldözött
abban reménykedhet, hogy Istenben
talál menedéket.
Szent Ferencről
is azt olvassuk, hogy miután meggyógyult betegségéből, megtérése kezdetén „mint
az ünnepség vezére követte társait, de nem csak testben maradt el mögöttük,
hanem lélekben is, egészen süket lett dalaikra, és szívében már az Úrnak énekelt.”
Egy újfajta hallás és látásmód
alakult ki benne. Mennyire szükséges lenne, hogy
mindenki megtalálja a maga életútját,
a maga hivatását, amelyre Isten hívja.
Mária bennünket is biztat: nyíljunk
meg annak a felelősségnek és életformának, amely a sajátunk, amelyet személyesen
kaptunk Istentől, testvéreink szolgálatára Meg kellene nyílnunk
családtagjaink számára, azok
számára, akik ránk vannak bízva,
feladataink számára, amelyeket el kell végeznünk.
Nyitottnak kellene lennünk a
vallásos dolgok iránt, az
igazi értékek iránt, és még
számtalan más dolog iránt, ami előbbre vinné az életünket. Így
olyan örömöket, és olyan boldogságot
tapasztalnánk meg, amely csak az Istenből táplálkozók öröme.