Nagy szent Leó

Lk 17,7-10

Az evangéliumi példabeszéd sajátos hangulatú, és elgondolkodtató. A szolga egész napos fáradozás után sem részesülhetett a megérdemelt pihenésben, hanem előbb a ház urát kell kiszolgálnia. „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Vagyis a szolga sosem feledkezhet meg a szolgálatáról, mind készen kell állnia arra, hogy teljesítse kötelességét.

Az Úr Jézus erős hasonlatot használ arra, hogy az tanítását kifejtse. Amit talán így foglalhatnánk össze: a lelkileg erős és érett keresztényt minden körülményben és helyzetben az Isten iránti szeretet kell, hogy vezesse. Az gyakori tapasztalat, hogy a fáradozásunkat nem becsülik, hogy a legjobb szándékunkat is félreértik. Ilyenkor, hogyha kizárólag emberi elismerés vezet, könnyen bele fáradunk, vagy abba hagyjuk a törekvést. Ezért mélyebbről kell táplálkoznunk. Tetteink legfőbb ösztönzője az Isten iránti szeretet kell, hogy legyen. Ilyen háttérrel talán másként hangzik a példabeszéd következtetőse: „amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettünk, ami a kötelességünk volt!”

A mai nap szentjéről elmondhatjuk, hogy ennek az evangéliumi résznek a tettekre váltója volt. Leó pápa az V. században élt. A lelkek igazi pásztora és atyja volt.

A pápai szolgálatot nagy alázattal látta el, de ugyanakkor mindig is tudta, hogy mi a feladata. Erről így ír: ,,mindenkivel közösen viseljük a gondot, és minden egyes püspökkel együtt részesülünk a hivatalban; hiszen az egész földkerekségről Szent Péter székhelyére folyamodnak, és a római püspöktől várják, hogy az egész Egyházat szeresse, ahogyan az Úr Péternek ajánlotta Egyházát.''

Minden módon a hit épségének erősítésére törekedett, az Egyház egységét állhatatosan védelmezte. A barbárok (Attila, Geizerik) tá­madásait erejéhez képest visszaszorítani vagy mérsékelni igyekezett. Ezért joggal nevezzük őt Nagy"-nak. 461. november 10-én, hunyt el Rómában.

Amit a mai evangéliumból, és nagy szent Leó pápa példájára leginkább megtanulhatnunk, hogy Isten iránti szeretetből ne álljunk meg csupán a kötelességteljesítésnél, hanem tudjunk mindig valami többletet vállalni.

Végül is, hogyha összehasonlítjuk szeretetünket az Úr Jézus irántunk való, nagy szeretetével, akkor azt kell mondanunk: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettünk, ami a kötelességünk volt!”