Lelki keresztrejtvényünk

    Érdekes vonása az emberi kíváncsiságunknak, hogy arra is kiterjedhet, hogy kevesen, vagy sokan üdvözülnek-e. Agytorna, lelki keresztrejtvény. Hogyha ide beírok egy szót, az jön ki, hogy sokan, ha amoda írok be, akkor kevesen. Ugyanis minden a felállítástól függ. Hogyha túl szigorú a megközelítésem akkor alig üdvözül valaki, hogyha engedékeny akkor szinte mindenki.
    Kérdezzük meg Jézust, hisz õ  a leghivatottabbat a rejtvény megoldására, mi az õ véleménye - és íme a legváratlanabb válasz: „Törekedjetek bemenni a szûk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak"  Ki gondolta volna, hogy a kíváncsiskodó kérdésre „Uram kevesen vannak, akik üdvözülnek?" ez a felelet.
    Azonban valóban így van, az üdvözültek számánál sokkal fontosabb, hogy mi a boldogulásunk feltétele.
    Úgy találjuk viszont, hogy ez nem újdonság,  hisz naponta e körül forognak a gondolataink. Ez használja el energiáink legjavát. Ezzel kelünk és ezzel fekszünk. Nagyon földhöz ragadtak lettünk. Nagyon foglalkoztat bennünket mindaz ami boldogit. Nagyon szeretnénk boldogak lenni, most ebben a pillanatban, a holnap talán nem is számit.  Épp ez a dolgok bökkenõje, hogy határtalan boldogság keresésünk nem távlatokat nyitó, hanem emberi módon, beszûkülõ, gúzsba kötõ. Boldogulás kizárólag megragadható, földi eszközökkel, személyre szabottan, egyéni elvárásokkal, másoktól függetlenül.
Pedig valljuk be, mindannyian nagyon szeretjük a mennyország elõízét:
     a megérdemelt nyári szabadság örömét, a barátságban felsejlõ tartós kapcsolat ígéretét, a házastárs hûséges szeretetét, a felnövekvõ kicsik önfeledt mosolyát, a kitartó szolgálat jólesõ fáradságát, amelyek mind -  mind Isten boldogító melegének csillogó drágakövei.
    Mindezek számbavételénél ajkunkra tódul az ima: „Uram nyiss nekünk ajtót"  A fentebb felsoroltakban, és mindabban ami szép és mégis mindennapi ott ragyog Isten végtelen arca. Ezt kell keresnünk - magát Istent, hogy legyen szemünk megtalálni mindazt ami közelebb visz hozzá, és megadja a dolgok igazi értékét. A sok felkínálkozó eszközbõl meg kell  találunk a, nyitott szûk kaput.
    „Szûk kapu" Sokszor szûknek találjuk a mozgás terünket, és nem vesszük észre, hogy számunkra ez kifutó pálya. Az édesanya számára akinek napjai a családban, gyerekei között telnek, szûknek tûnhet az élettér - mégis számára ez nyitott kapu. Az édesapa, aki a szeretet szellemében szolgál  nem csak a fizikai megmaradásért küzd, mert távlatai vannak. A diáknak a tanulás a szûk kapu, a szerzetesnek a regula, a papnak az oltár szolgálata, a hivatalnoknak az íróasztal, az idõsnek a megrokkant egészség.
    Lehet, hogy néha mindez labirintusnak tûnik, és Isten kivezetõ kegyelme nélkül az is. Azonban úgy találom, hogy inkább lelki kereszt rejtvényünk, mint labirintus és ne feledjük ennek megoldásától függ a kiteljesedésünk - vagyis örök üdvösségünk. Ugyanis nem az a kérdés, hogy hányan üdvözülnek, hanem miként éljünk, ahhoz hogy mindannyian üdvözüljünk.