Urunk Megkeresztelkedése
Évről-évre a karácsonyi idő lezárásaként megünnepeljük Urunk megkeresztelkedésének vasárnapját. Mindig év elején van ez az ünnep, mintegy aláhúzva, hogy ezt az évet is a kereszténység jegyében akarjuk végig élni.
Biztatásként ott áll előttünk a szentírási kép: Keresztelő szent János és Jézus találkozása.
János végezte azt, amiről tudta, hogy az ő feladata, Istentől kapott küldetése. Alázatosan beismerte, hogy nem ő a Messiás és hogy arra sem méltó, hogy a saruszíját megoldja. Ő csak vízzel keresztelt, utána jön, aki Szentlélekkel fog keresztelni.
Annak ellenére, hogy az Úr Jézusnak nem volt szűksége arra, hogy felvegye a János által kiszolgáltatott bűnbánat keresztséget, irántunk való szolidaritásból mégis megtette. Annyira egy lett közülünk, hogy vállalta az emberi sorsot, annak minden velejárójával együtt.
Jézus megkeresztelkedését rendkívüli jelek kisérték: „Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és mint egy galamb, leszállt rá a Szentlélek, és szózat hallatszott az égből: ,,Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem'' Jézus első nyilvános mozdulatában benne volt egész élete.
- Megkeresztelkedés előtt imádkozott. Későbbi tevékenysége folyamán is, minden fontos eseményt ima előzött meg.
- Leszállt rá a Szentlélek. A Szentlélek erejével akart cselekedni.
- Az Atya szózata hallatszott. Jézus azt akarta úgy, hogy az Atya akarata vezesse mindenben, hogy az Atyának kedve teljék abban, amit tesz.
Szó szerint teljesedett benne az, amit Izaiás prófétától olvastunk az első olvasmányban: „Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és igazságot visz a nemzeteknek.”
Jézus nyilvános tevékenységének kezdete, nekünk is irányt szab.
Úgy ahogy a keresztsége előtt-, élete minden tevékenysége előtt-, sőt tevékenysége közben Jézus imádkozott, a mi életűnknek is fontos része kell, hogy legyen az ima.
Vonjuk be Istent a terveinkbe, munkánkba, sikereinkbe és kudarcainkba. Mondjunk el neki mindent, mint a jól nevelt gyermek a szüleinek. Köszönjük meg neki a szeretetét, és kérjük segítő kegyelmét mindennapjainkra.
Megkeresztelkedése pillanatában leszállt rá a Szentlélek. Azt is mondhatnánk, hogy Jézus imája meghallgatásra talált, mert rögtön megtapasztalta a Lélek erejét.
Mi is bízhatunk a Szentlélek kegyelmében, a meghallgatott ima erejében. Megkeresztelkedésünk és bérmálkozásunk pillanatától a Lélek erőterében élünk. Jó lenne, ha mindenben a Lélekre tudnánk hagyatkozni, mert akkor sokkal céltudatosabb lenne az életünk. A keresztény embernek az élet nehéz helyzetében is van benső tartaléka. A Lélek ereje ezeken is átsegít.
Jézus megkeresztelkedésekor szózat hallatszott az égből. Az Atya megerősítette, hogy Jézus az ő szeretett Fia. Ez ránk is vonatkozik. Az apostolok cselekedetében ezt olvastuk: „Mindenki kedve előtte, bármely néphez tartozik is, aki féli őt és az igazságot cselekszi.”
A keresztségben mi is Isten kiválasztott, és kedves gyermekei lettünk. Ez az ajándék egyben feladatul rója azt is, hogy bármit is teszünk, a keresztény ember hivatástudatából kell tennünk.
A mai vasárnap jó alkalom arra is, hogy amikor elimádkozzuk a Hiszekegyet, megújítsuk keresztségi fogadásunkat, amit keresztségünk alkalmával szüleink, keresztszüleink tettek. Legyünk hálásak azért, hogy Isten bennünket is gyermekévé fogadott, és éljünk úgy, hogy rólunk is elmondhassa: íme, az én szeretett gyermekem, akiben kedvem telik.