Szent Kereszt Felmagasztalása

A kereszt mindennapi életűnk tudatos, vagy éppen véletlenszerű tartozéka. Ott van a szobánk falán, néha a szeműnkbe ötlik egy-egy hegytetőn, templomtornyon, a nyakunkban hordjuk, vagy pedig éppen ima előtt magunkra rajzoljuk,- keresztet vetünk.

 Szent Kereszt felmagasztalásának a napján, Anyaszentegyházunk a kereszt fontosságára és üzenetére irányítja a figyelműnket. A mai ünnep Jeruzsálemben keletkezett. Nagy Konstantin császár a szent sir fölé templomot építtetett, és az itt megtalált szent Keresztet a mai napon ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt népnek. Innen a név - Szent Kereszt felmagasztalása. Azóta az egyház minden évben megüli ezt a napot - felemeli a keresztet, hogy rátekintsünk, és tudatossá legyen, hogy az Úr Jézus mit vállalt értűnk, és nekünk Krisztus követőknek, keresztényeknek milyen irányba kell haladnunk.

          Ennek már az Ó-szövetségben is volt előképe, erről szólt az első olv. A választott nép vándorlása idején veszélybe került, kígyók mardosták, gyötörték őket. Isten parancsára Mózes rézkígyót tűzött egy póznára, aki hittel és bűnbánattal tekintet a kígyóra megmenekült a mérges kígyók marása elől.

A mózesi rézkígyót maga Jézus is említi Nikodémusnak, és önmagára alkalmazta, mint kereszthalála előképét. Így a megváltás pillanatától kezdve a kereszt Isten irántunk való nagy szeretetének a jele - kegyelmi erőforrásunk.

A szentek közül hányan meg hányan voltak a kereszt szerelmesei, mert felfedezték, hogy a keresztet nem iktathatják ki az életűkből, hanem a kereszten szentelődnek meg. Így született meg a mondás is, hogy, aki a keresztet el akarja kerülni az, Krisztust kerüli.

Tudjuk például, hogy Szent Ferencnek és társainak kezdetben szegényes körülményeik miatt nem volt imakönyvűk, még szentképűk sem. Ezért Szent Ferenc egy nagy keresztet állított fel a szegényes hajlékukban, ez pótolta az imakönyvűket és elmélkedési könyvűket. A kereszt volt az evangéliumos könyvűk, amely megtanította őket Krisztus tökéletes követésére. Sőt szent Ferenc még azt a kegyelmet is meg kapta, hogy a testén hordozhatta az Úr Jézus szent sebhelyeit, a keresztre feszítés nyomait. Szent Ferenc számára ez állandó fizikai fájdalmat jelentett, amelyet az Úr Jézus iránti szeretetből nagy türelemmel viselt.

          Megkeresztelt emberként mi is Krisztus követésére vállalkozunk. Azt a hivatást kaptuk, hogy megszenteljük azt az életkörülményt, amelyben élünk. Arra lenne szűkség, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Észre kellene vennünk, az életűnk üdvösséget hozó mindennapi keresztjét, amely megjelöl. A naponkénti bosszankodást, a jelentkező betegséget, a jócselekedetre felkínálkozó alkalmat. Nem kirívó nagy dolgok, de mindennap jelen vannak. Ezekből szövődik az életűnk, s ha tudatos vállalással nem színezzük egyszerűen sima, dísztelen és szürke lesz minden.

Ebben az ünnepi szentmisében tegyük az oltárra a küzdelmeinket, szenvedéseinket, kéréseinket és biztosak lehetünk abban, hogy Jézus Krisztus azokat átalakítja, és értékessé teszi, hogyha bizalommal és hittel járulunk hozzá. A mai nap, ez az ünnep jó alkalom arra, hogy újra felszítsuk a jó szándékot, a tettrekészséget. Tekintsünk az Úr Jézus keresztjére, hogy erőt és kegyelmet nyerjünk mi is az üdvösséges kereszthordozáshoz.