Karácsony vigília mise – C

Karácsonyeste templomainkban sok vers, ének hangzik el, kis előadásokat mutatnak be gyerekek, lelkes fiatalok. Az idők folyamán sok művészt ihletett meg a karácsonyi esemény – költők, zenészek versengenek, hogy ki tudja jobban megragadni ennek az ünnepnek a tartalmát, szépségét. Születtek is szebbnél szebb versek, zeneművek és festmények, melyek értékesek a maguk nemében, mégis szerények, halvány visszfényei a valóságnak. Ma már a beteljesedett valóságot ünnepeljük, amelyről Izaiás próféta még csak jövendölt: „Meglátják majd a népek igazságodat és a királyok dicsőségedet.”

Szent Máté evangélista már ezt írhatta „ Íme a Szűz fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti Velünk az Isten.”  Ez Isten szeretetének a legnagyobb jele, hogy  v e l ü n k  van. – Értünk kiszolgáltatottá, tehetetlenné lett – kisgyerekként jelent meg a hatalmas és erősörök Isten. Ez a mai estének az öröm üzenete -  örömhír – az evangélium.

De vajon ki fogadhatja be ezt az örömet, ezt az üzenetet? Csakis olyan lelkek, mint a Szűzanya, szent József, betlehemi istálló első látogatói a pásztorok. Csak olyan lelkek képesek befogadni Istent, akiknek az életükben van hely számára, kik eléggé egyszerűek, készségesek és üresek ahhoz, hogy Isten betöltse őket.

Minden évben megcsodáljuk ezeket az egyszerű lelkeket. Mennyire követendő a pásztorok magatartása, akik az angyalok híradására nem haboznak, hanem elindulnak rögtön megkeresni az isteni kisdedet, hogy ajándékokat vigyenek neki. És íme valójában ők maguk kapták a legnagyobb ajándékot

láthatták az Üdvözítőt. Utána eltűnnek, még a nevűket sem jegyezte fel az evangélium, többet nem tudunk róluk, de a magatartásuk példa értékű.

Ma este, ebben a szentmisében mi is elzarándokolunk az isteni kisded jászlához, a találkozás pedig ugyan olyan valóságos, mint a pásztoroké volt. Ők is csak a hit szemével láthatták meg Isten Fiát a gőgicsélő újszülöttben. Mi is csak a hitűnkben láthatjuk meg a szentostyában közénk szálló Üdvözítőt.

Karácsonykor mindenki úgy találja, hogy valamivel több benne és körülötte a lelkesedés, egy kicsit erősebbnek érzi magát a jóért folytatott küzdelemben. A karácsonyi áldozás, az Üdvözítővel való valós találkozás ezt a mustárnyi jóságot akarja megnöveszteni, izmosítani bennünk.

Hozzuk el, tehát bensőnk ajándékait, jó elhatározásainkat és készségünket erre a szentmisére és biztosak lehetünk, hogy nem fogunk üres kézzel térni haza. Hazatérve pedig összeadódik a szíveinkben kigyúlt sok kicsi láng, így melegebbek, fényesebbek lesznek a családi otthonok. Kisimultabbak lesznek az emberi arcok. Segítőkészebbek lesznek a kitárt kezek. Ajándékozóbbak a felmelegedett szívek, mert a kisded Jézus békét és örömet akar hozni minden őt befogadó tiszta léleknek, amelynek címzettje és munkatársa kell, hogy legyél te is, karácsonykor és az év minden napján.