Karácsony estéje

Olyan az életünk, mint egy felhúzott siető csergő óra. Addig, amíg jól működik a rugó nagy sietséggel jár körbe a mutató, és egy-egy beállított időben felcseng, jelt ad, akarva akaratlanul megálljt parancsol, mert alkalmas időhöz érkeztünk. Mindennapjaink beállított siető órája évről évre december végén berregő zúgás helyett csilingelő hangot ad ki, és Karácsony ünnepének örömét kínálja fel. Az Úr Jézus születésének ünnepének csendes hangulata méltóságteljesen telepszik meg a lelkeken és imádságos gondolkodásra késztet. Ma estére leegyszerűsödik az élet, bármennyire is elbonyolítanánk csillogó villogó fényekkel, mégiscsak a betlehemi csillag fénye érvényesül a legjobban. Bármennyire is tolakszik a világ kihívó gazdagságával, mégiscsak a szegényes jászolban fekvő kisded Jézus kerül középpontba. Legalábbis ezt szolgálja karácsony estéjének és éjszakájának csendje és a szentmise kiválasztott olvasmányai. Amikor most karácsony estéjén otthonunkból a templomba jöttünk, hogy ünnepeljük Jézus születését, lélekben ott vagyunk a betlehemi éjszakában, megyünk Máriához és Gyermekéhez, hogy köszöntsük őt a barlang sötétjében, ahol ez a Kisded mindnyájunk ragyogó világossága.

Az Ószövetségben Izaiás így jövendölte ezt meg: „A nép, mely sötétben járt, nagy fényességet lát; azok számára kik a halál árnyékának országában laknak, világosság támad.”

A kinti sötétség, amely karácsony estéjén körülvesz, nemcsak közösségvállalásunk jelképe a gyermek Jézussal, hanem egyúttal emlékeztet a tévely és tagadás sötétjére is, amely ott van körülöttünk az emberek szívében, vagy éppen mi magunkban fedezzük fel ennek csiráját. "Az éjszaka és a sötétség, amelyek születésénél körülveszik a kis Jézust, jelzik, hogy érkezésével mit akar legyőzni: a hitetlenség és a halál sötétségét."(Prohászka)

A kisded Jézus, a szegényes környezet gyengének és erőtlennek tűnik a hitetlenség szinte mérhetetlen sötétségével szemben. Isten szeretete azonban mérhetetlen. Ezért szent Pál apostol már örömmel állapíthatta meg „megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal.” A betlehemi éj sötétje, a minket körülvevő sötétség arra is emlékeztet, hogy önnön erejéből az ember milyen kiaszott, kies tájakon bolyong. A nagy ridegségben Isten Fiának nem jutott hely a szálláson, a város peremén, a befogadó emberi szívektől távol barlangistállóban kellett megszületnie. Szegényes környezet, de a körülállók szíve annál gazdagabb és melegebb volt. A Szűzanya és Szent József vigyázva őrködtek álma, és élete fölött, a pásztorok pedig ujjongva ismerték fel Megváltójukat.

Karácsony estéje, életünk órájának számtábláján, értékmutatóján arra figyelmeztet, hogy nem a külső körülmények, az anyagi adottságok jelentik az igazi maradandó értékeket, a lényeg sokkal inkább a szívek mélyén rejtőzik.

Vigyáznunk kell tehát, hogy hamis csillogások el ne kápráztassanak, mert elvakulva sötétben maradunk. Életünk nem szűkülhet le csupán a földi dolgokra, nem engedhetjük, hogy kizárólag az anyagiak szorításában éljünk  Ma ne hamis fények csillogására figyeljünk, hanem a betlehemi barlangból kiáradó fény legyen irányadónk, ez után igazodjunk.

 Legyen merész és bizakodó a hitünk. Még ha áthatolhatatlannak is tűnne a bennünket körülvevő sötétség, még hogyha túl rideg és fázós is a minket körülvevő környezet világias felfogása, még ha nehezen is szabadulunk az anyagiak szorító szűkségéből, akkor is higgyük, hogy a ma ünnepelt kisded Jézus elég erős mindezek legyőzésére. Amit azonban megtehetünk, és meg is kell tennünk, hogy Karácsony ünnepén, legalább bennünk és közöttünk befogadó meleg szívekre találjon az Úr.