Karácsony ünnepei mise

Mi emberek azt szeretjük, hogyha valakinek mondanivalója van, azt minél érthetőbben és világosabban fogalmazza meg, hogy megérthessük az üzenetet. Isten is ehhez igazodva miután „sokszor és sokféleképpen szólt a próféták által… végül Fia által szólt hozzánk” – ahogyan a Zsidókhoz irt, levélben olvassuk. Sokszor és sokféleképpen próbálkozott Isten közölni az emberiséggel az Ő üzenetét. Mert az ember, néha olyan nehezen fog fel dolgokat. Mennyi türelemmel nevelgette Isten a választott népet, hogy képes legyen felismerni közeledését.

Erről énekel, költői módon Izaiás próféta az első olvasmányban: „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki békét hirdet, örömhírt hoz, kikiáltja a szabadulást.” És már a megvalósulás képe is feltűnik a prófétai látomásban: „az Úr felemelte szent karját…, szabadulást szerez Istenünk.” A próféta még csak jövendölt erről, Karácsony azonban a megvalósult ígéret ünnepe. „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott”, az isteni szó, azért, hogy érthetővé legyen testet öltött, kisgyermek alakjában jött közénk. Érthetővé, és megérinthetővé tette magát. Közel jött hozzánk. Ez Isten kezdeményezése. Testté lett. Köztünk lakott.

Szent János örömmel fogalmazza meg és büszkén mondja ki az evangéliumban: " mi láttuk az ő dicsőségét." Tapasztalatból beszél, mert valóban fizikailag is sokszor láthatta a Krisztus arcáról sugárzó isteni dicsőséget, a szeretet dicsőségét például a Tábor hegyén, vagy az utolsó vacsorán.

Ennek a szeretetnek a tükröződését  tartja a legnagyobb isteni ajándéknak, kegyelemnek. Ezt írja, hogy "telve volt kegyelemmel és igazsággal."

A kegyelem, amiről itt szó van, az Atya szeretete. Jézus elhozta a világba, a mi életünkbe Isten szerető pillantását. Ez a kegyelem, ami maga Krisztus: Isten szerető kezdeményezése. A kegyelem egy ajándék. Ez nem tőlünk függ. Nekünk egyszerűen csak el kell fogadnunk. Ugyanakkor Istennek ez a felénk hajló szeretete, részünkről is szeretetet vár. Ő annyira közel akart kerülni hozzánk, annyira alázatossá vált, hogy a mi szeretetünktől függő kisgyermekké lett.

Így mindannyian bátran közeledhetünk hozzá. Nem távolodnunk kell, hanem közel kerülni, Istenhez és egymáshoz egyaránt.

Karácsony ezért, a közelség, a kapcsolat, a szeretet, a család és a közösség ünnepe.

A karácsonyi ajándékozásban jó lenne, hogyha elsősorban az tudatosodna, hogy Isten Fia ajándékká lett értünk. Ezért, karácsonykor, de nem kizárólag csak most nekünk is ajándékká lennünk mások számára. Azonban ez nem lehet, csak egy karácsonyi jó feltétel, hanem egész életre szóló feladat is egyben.

Jézus születése, a megtestesűlés olyant volt, mint a szívátültetést. Kétezer évvel ezelőtt Isten az emberiség történelmébe beoperálta az Úr Jézust. Karácsonykor azt akarja, hogy mi is befogadjuk, beengedjük az életünkbe. Hogyha ezt megtesszük, az új élettel, az ő kegyelmét és erejét is megkapjuk. Isten a maga részéről az első Karácsonykor a lehető legnagyobb lépést tette felénk, és ma sem szűnik meg szeretettel közeledni hozzánk. Most már rajtunk múlik, hogy élünk-e a felkínált új lehetőséggel.