Karácsony utáni II Vasárnap

Az új esztendő első vasárnapján még mindig ünnepi a hangulat, amelyben ott van a karácsony öröme, és az új évkezdés feszültsége is: - mit hoz a jövő? Ez ismételten a keresztény értékekre irányítja a figyelműnket. Nagy szükségünk van az Ó-szövetségi olvasmány által felkínált bölcsességre, amelyről a szentíró megszemélyesítve így szól:

„A mindenség Teremtője parancsot adott nekem…. választottaim között verj gyökeret.” és mintegy válaszul a Bölcsesség: „Mint életadó gyökér egybeforrtam a néppel.” Még maga a szentíró sem tudta, hogy az Úr Jézusban teljesednek ezek a prófétai szavak.  Ha bölcsen szeretnénk berendezni életünket, csak egy utunk van, a Krisztus által felkínált út, amely az Atyához vezet.

Az Evangélium a Karácsony üzenetét és titkát idézi. Szent János evangélista himnuszt zeng, a megtestesült Bölcsességről, az Isten Igéjéről, amely közöttünk lakozott. "Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek." Szent János apostol, a szeretett tanítvány tényszerű megállapítása, hogy habár Isten szeretetből megtestesült, övéi közé jött, de nem mindenki ismerte fel. „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek.”

Szent Pál apostol ezt még jobban kiemeli és megerősíti: „Ôbenne választott ki a világ teremtése elôtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe elôtt. Szeretetbôl eleve arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket.” Nagyon fontos, hogy ebben a megkezdett évben, újra tudatosítsuk ezt az Istenhez való tartozásunkat.

A mai vasárnapi szentírási szakaszokat szem előtt tartva, leegyszerűsítve és érthetőbbé téve azt mondhatjuk, két út kínálkozik számunkra: Isten befogadása, vagy annak ellenkezője, Isten elutasítása. És még nem is a nagy döntésekre, vagy nagy tagadásokra kell itt gondolnunk.

Életvitelünket nézve könnyen rájöhetünk, hogy gyakran, vagy csak néha, de a fontossági listán sok minden előbbre kerül, előbbre kerülhet, mint Isten, a lélek, a vallás dolgai. Sokszor olyan dolgok töltik ki a mindennapjainkat, amelyek elfeledtetik Isten arcát, megnehezítik a felé vezető utat. Így fokozatosan, rásodródunk arra a másik útra, amely nem Isten felé vezet.

Az új év jó lehetőség arra, hogy a vallásos életünkben is új erőre kapjunk. Tennünk kellene annak érdekében, hogy a lelki élet dolgai még jobban elsőbbséget élvezzenek a mindennapjainkban, és ne temessen maga alá a sok elfoglaltság. Szent Benedek a regulájában ezt írja: "Semmit ne helyezz Isten műve elé"-, vagy ahogyan szent Ferenc fogalmaz: „a munka, az áhítat lelkét ki ne oltsa.” Ez mindenkire érvényes felszólítás. Legyen Isten a legfontosabb számunkra, és benne minden fontossá és értékessé lesz. Ez egy újabb betájolódás, irányvétel, amely megtart azon a helyes úton, amelyet Isten kínál fel számunkra.