Szent István

            Felemelőek az évenként visszatérő karácsonyi énekek, a feldíszített otthonok és templomok. Valamilyen formában mindenkit megérint Karácsonynak a melegsége. Annyira vágyunk megünnepelni Karácsonyt, hogy nem elég belőle egy nap. Karácsonynak nyolcada van, így több napon át tart Jézus Krisztus születésének az ünneplése. Mégis Karácsony másodnapján, amikor szent István vértanúságára emlékezünk, mintha ez a nap nem illene bele a karácsonyi ünnepkörbe.

Mélyebbre tekintve azonban rádöbbenünk, hogy szent István áldozata a lényegre irányítja a figyelmünket.

Ahogyan a szülőknek egy csecsemőt nem elég szemlélni, hanem feladataik vannak vele szemben, így az isteni kisdedre sem elég csupán elérzékenyülve gondolni, hanem kötelezettségeink vannak, amelyek keresztény voltunkból fakadnak Ezt a mai evangéliumban így fogalmazódik meg: „Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.” Tanúságot tenni a Krisztus-követő elengedhetetlen kötelezettsége.  Így ezen a napon, az Úr Jézus, szent István példájával arra ösztönöz, hogy lépjünk ki saját világunk fogságából és induljunk el mások felé. Most így karácsony körül, még sürgetőbb ez a tanúságtevő szeretetre való felhívás.

Szent István maradéktalanul eleget tett ennek a keresztény feladatnak, élete árán is tanúságot tett Krisztusról, a szolgáló szeretetről. Az érte végzett szolgálatért a nép ítélőszéke elé hurcolták. Ugyanis élete és tevékenysége nagyon szembeötlő volt, feltűnést keltett. „A bölcsességgel és a lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak szembeszállni. ”Kegyelemmel és erővel” mutatott rá Isten jelenlétére.

Szent István, tökéletes Krisztus követőként nem is számíthatott más sorsra, mint Mestere, visszautasításban volt része.

Amikor Jézus földre szállt vonzotta a pásztorokat, a bölcseket. Megérkezése azonban fellobbantotta Heródes gyilkos haragját, aki az életére tört.

Szent Istvánt is sokan követték, sokan hittek szavára, de ellenzői erőszakkal léptek fel ellene és megkövezték.  Halálában is az égre tekintett, mint beidegződött mozdulat, mert felülről várt erőt ahhoz, hogy Krisztushoz hasonlóan elmondhassa az imát: „atyám ne ródd fel nekik bűnül, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Szent István utolsó szavai Krisztus utolsó szavait idézték. Élete utolsó pillanatáig Krisztushoz kívánt hasonlóvá válni. Ma, Karácsony másodnapján az Úr Jézus, szent István vértanúságával a szeretet bátorságának a megszületését is megmutatja nekünk.

            Keresztény életünk, a Krisztushoz való tartozásunk bennünket is bátor, szeretettől táplált tanúságtevő életre kötelez. Áldozatok árán is hűségesnek kell lennünk az istengyermekhez. Most karácsonykor mi is többet szemléltük az égieket, remélhetőleg a mi lelkünkben is gyökeret vert egy-egy kegyelem, Isteni ajándék, amely lelki erővel tölt el, jó elhatározásokat szül, tökéletesebb Krisztus-követésre ösztönöz. Az a tény, ha egy kicsit is jobbakká lettünk, mások számára jel lesz, mások is buzdulnak általunk. Azonban olyanok is vannak, akiknél nem találunk megértésre. Lehet, hogy közvetlen környezetünk sem támogat a jóért folytatott küzdelmünkben. Akár akadályozhatnak, vagy a megszólások, ítélőszéke elé hurcolnak.

Mégis meg kell próbálnunk észrevenni mások pozitív oldalát is, és ez a jóindulat könnyebbé teheti a keresztény magatartást. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a szeretethez az irgalom és a megbocsátás is hozzá tartozik.

Hogyha a szeretet és a lelki béke érdekében, ezernyi akadályt is kellene leküzdenünk, Karácsonynak a kegyelme minden körülményben Krisztus követésére kötelez.