Szent István

Péld 4,10-15.18-27; Zs 65; Ef 4,17-24; Mt 7, 24-29

Életünk folyamán gyakran kell döntenünk, választanunk, hogy merre fele irányulunk. Egy-egy döntés hosszú távra meghatározhatja életünket, sőt másokra is befolyással lehet. Ma szent Istvánban olyan példaképre tekintünk, aki helyesen döntött, és döntése pozitív hatással lett családjára, nemzetére egyaránt.
Mintha az ő ajkáról szólna a példabeszédek könyvének sorai: „megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen vezetlek.”Ő maga is ezen az úton járt. Határozottan elutasította pogányságot, és a kereszténység mellett döntött. „Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása, amely egyre világosabb, míg fényes nappal nem lesz.” Szent István okos emberként sziklára építette házát, ahogyan az evangéliumban olvastuk. Azzal, hogy II Szilveszter pápától kért koronát keresztény alapokra helyezte a rábízott nemzetet. Ugyanakkor mennyire bölcs döntésnek bizonyult az is, hogy szent Imre halála után a Szűzanyának ajánlotta népét. A történelem sokféle vihara megpróbálta a nemzetet, de az alap jónak és szilárdnak bizonyult. Egyéni és közösségi életünket mi sem alapozhatjuk másra, mint a Krisztusi értékekre. Ezért a mai ünnepen még szívhez szólóbbak szent Pál apostolnak a szavai, amelyet az efezusiakhoz irt levélben olvasunk: „azt mondom nektek, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban: Ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiábavalóságokon járatják az eszűket….. Ti nem ezt tanultátok Krisztustól….vessétek le a régi embert………öltsétek magatokra az új embert.”

Hogyha bármiféle megújulásra vágyunk, hogyha bizalommal akarunk a jövőbe tekintenünk, akkor a kulcs a vallásos életünk megújulásában van.

Ki ne tapasztalná közülünk, hogy nem csak szent István király idejében kísértett a pogány magatartás? Ma is egyszerűbb lenne a könnyebbnek tűnő, széles utat választani. Azonban balgaság futóhomokra építeni. Válasszunk hát szilárd alapot Krisztusban, és rá építsünk életet, házat és hazát, mint szent István.