Kedd Húsvét nyolcadában

Húsvét öröme nyolc napon át visszhangzik a lelkünkben. Valójában, Húsvét után nyolc napig mindennap a feltámadás napját üljük, sőt a következő vasárnapokat is úgy nevezzük, hogy húsvét második, harmadik vasárnapja. Igen, mert Húsvét hajnala évről-évre meghozza a csodát, újult erővel töri meg a sötétséget és felragyogtatja az élet világosságát. Ezt a kigyulladt fényt, újraéledt reményt táplálni kell, másoknak is meg kell mutatni.

Az első Nagypénteken minden befejezettnek, végérvényesnek tűnt. Jézus kiszenvedett holttestét levették a keresztről és sziklasírba helyezték. Az üreg elé hengerített hatalmas kő olyan volt mint egy pont. Innen nincs tovább, lezárult, nincs folytatás. Ezzel beállott a csend és a lelkek sötétsége.

Pilátus számára mindez egy megszokott mindennapi esemény volt. Eggyel kevesebb az olyanokból akik megingathatják hazugságra és önzésre épített földi hatalmát.

A főpapok és a nép vénei vallásos vakbuzgóságuk reménytelen foglyai. Azt hiszik, hogy a legnagyobb körültekintéssel, és jól oldottak meg egy vallási kérdést. Így balga makacsságuk csapdájába estek.

A tömeg egy befejeződött, attrakciónak hitt esemény foszlányait emlegeti, mint vihar után a szél, amikor meg-meg kerget egy földre hullott falevelet.

Az apostolok riadtan úgy találják, hogy teljesen magukra maradtak, és nem látják az alagút végét. Mária anyai szíve pedig összerezzent a fájdalmas veszteségtől.

Az asszonyok  az utolsó kegyelet kenéseit szeretnék elvégezni – legalább ezt kapja meg – hisz annyira jó volt, és ártatlanul halt meg.

E néhány hűséges kenetvivő asszony, Mária Magdolna, a Szűzanya, valamint az apostolok voltak alkalmasak arra, hogy a húsvéti hit hajnala felfakadjon a szívükben, mert volt egy kis pislákoló reményük, bizakodó hitük, amely  rejtetten bennük élt. Így a feltámadott élő Krisztussal való találkozásuk új lendületet adhatott életüknek. Feltölthette a csüggedő reményüket, betölthette a kongó benső ürességet, mert nem zúgott el mellettük a húsvéti kegyelem nagy pillanata.

Az első Húsvét óta, minden év Húsvéti időszakának ez a tétje, és nagy kérdése: a húsvéti kegyelem milyen lelkületet talál bennünk?

Aligha lesz esélyünk, ha Pilátusként csupán szűk-látókörű érdekek vezetnek, vagy tömeg emberként  kizárólag a felszín mozgat mindennapjaimban, tetteimben.

Még az sem helyes irány, ha vallási törvényekkel, szokásokkal, előírásokkal bástyázzuk körül magunkat, és egy hamis biztonságban élünk.

Azonban, hogyha van egy csöppnyi reményünk, alázatos hitünk, nyitott szívünk, Istenhez való buzgó ragaszkodásunk ez már lehetőség arra, hogy találkozzunk az élő Krisztussal, aki feltámadásával nem csak a történelem örökkön élő Ura, hanem a mi egyéni történetünknek, életünknek is Szabadítója,  mert Ő a mi személyes, Élő Megváltónk!