Húsvét Vasárnap

Húsvét vasárnapjának életereje, ünnepi hangulata, valamilyen szempontból mindenkit megérint. Ilyenkor tisztábbak, rendezettebbek az otthonok, látogatottabbak a templomok, és a lelki békétől kisimultabbak az emberi arcok.

Minden Húsvét egy-egy csoda a maga nemében. Honnan ez az életerő, ez a magával sodró dinamizmus, amely képes megtörni életünk árnyoldalait? Feltett kérdésünkre választ maga a feltámadott Krisztus, az első húsvéti események adhatnak. Ez hozzánk a szentmisében, a húsvéti szentségekben, a szentírás olvasmányaiban juthat el.

A húsvéti evangélium beszámol arról, hogy Mária Magdolna nem tudott belenyugodni Jézus elvesztésébe és ezért „kiment a sírhoz” A Jézushoz való szerető ragaszkodás jutalmaként, elsőként láthatta, hogy üres a sir. Megbizonyosodott arról, hogy a sziklába vájt sir nem zárhatta magába mindazt, ami Jézus személyéhez tartozott. Nem szakadt meg a tanítás, nem hallgatott el a megbocsátás szava, nem halkult el a biztató szó, mert Jézus feltámadt és él. Mária Magdolna híradására „az apostolok is elindultak és a sírhoz siettek” és látva az otthagyott gyolcslepleket megszilárdult az addig megrendült hitük. Megszületett a húsvéti hit. Nemsokára a személyes találkozásban megtapasztalhatták, hogy a feltámadott Krisztusban, ugyanaz a személy állott előttük, akit halála előtt megismertek, de most már beteljesedett a megváltás nagy műve.

Mennyire csodálatos, hogy a feltámadott Jézus jelenléte, megváltásának kegyelmi ereje nem korlátozódik kizárólag az apostolok idejére, hanem átöleli az egész emberi történelmet mindörökre.

Erről tesz tanúságot Szent Péter, az apostolok cselekedetében. Határozott hangvétellel jelenti ki: „Ti tudjátok, hogy mi minden történt.” Olyan ember megvallása, aki mögött egy egész eseménysorozat van, amely nagyon megérintette, és tudatában van annak igazságáról. ” Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.” „És ő megparancsolta, hogy hirdessük Ő az, akit Isten élők és holtak bírájául rendelt.”

Vajon miránk átragad-e Húsvét életereje? Vajon belekerülünk-e ennek a kegyelmi áradatnak a vonzásába? Ez csak akkor lesz lehetséges, ha megszívleljük, szent Pál apostol felhívását: „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek azt, ami odafönt van!” Mi már nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy kizárólag a földiekre irányuljon a figyelmünk. Bennünket is meg kell, hogy érintsenek a húsvéti események, mert értünk is történt mindez. Itt már nincs idő, nem létezik a történelem korlátja. A megváltás mindig a mában, most történik, ma vagyunk megváltottak és üdvösségre hívottak. Engedjük, hogy átjárjon bennünket is a húsvét kegyelme, hogy eloszoljanak a kétkedés felhői, és fedezzük fel, hogy a Feltámadott Krisztusban értelmet nyer a létünk, a munkánk, a szenvedésünk és küzdelmünk. Ma a mi feladatunk, hogy a feltámadás hirdetői és az élet tanúi legyünk, hisz az apostolokhoz hasonlóan mi sem hallgathatunk arról, ami velünk történt.