Hálaadásra

Az idő nagy hatalom. Vele senki nem veheti fel a versenyt, meg sem előzheti. Lehet velünk, vagy dolgozhat ellenünk, de a hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat. A keresztény ember is az idô befolyása alatt él, de az örökkévalóság gyermekei vagyunk; az idôben élünk ugyan, de mégis az idô fölé emelkedünk.

Az év végi hálaadás ezt a kettős jelleget nagyon szépen kiemeli. Ilyenkor szokásos a számvetés az eltelt időről. Kiviláglik, hogy lelkileg és anyagilag miként gazdálkodtunk a ránk bízott javakkal, a rendelkezésünkre állt, és mögöttünk levő időben. Ilyenkor derül ki, hogy mire használtuk egyénileg és közösségileg az időnket, hogy mennyire éltünk úgy, hogy a mindenkori jelennel a jövőt építsük.

Viszont nem kizárólag leltározásról van szó. Év végén ezt többen is megteszik. Az év utolsó napján sokkal fontosabb az imádságos  h á l a a d á s, az eltelt napokért, az elért eredményekért, a lelkünk javára fordult kudarcokért, az elnyert bocsánatokért, a ki nem érdemelt szeretetért. Ezeknek a pillanatoknak a jellegzetes tette az imádság kell, hogy legyen.

            Van kérő ima , amely  a szív ösztönébôl fakad, melyet akár önzés is sugallhat. Az ember gyönge, kiszolgáltatott tehát imádkozik, s végül is jól;  mert belátja hogy rászorul az Úrra; Jézus mondotta ,,nélkülem semmit sem tehettek'', s jóllehet az Isten folyton ad, mégis akarja, hogy kérjük. ,,Uram, ments meg, mert elveszünk!'' kiáltották az apostolok, tudtak imádkozni, mert veszedelemben forogtak. Mi is tudunk imádkozni, ha nyomorúságunk s szükségeink öntudatára ébredünk. Az öntudatlan nem imádkozik, a kô, az állat, a hit nélküli ember.

Azonban van ima, melyet nem érdek, nem haszon, hanem szeretet sugall. Szeretet az Isten, Lélek, jegyes, gyermek, jó barát iránt. Ilyen a hála imája , ahol nem akarunk, nem keresünk semmit, ahol csak elismerünk, csak adunk; hol az önzetlen lelkiség árad szívünkből. 

Ezért van december 31-e estéjének hálaadó szentmiséje, amely az idő fölé, Istenhez emel, és érvényesül keresztény voltunk időfelettisége. A hála szava Isten időnélküli világába visz, hogy az eljövendő új esztendőben meg ne feledkezzünk, arról, hogy bármennyire is akar uralni az idő, minket szolgál, ha megfelelő lelkülettel éljük azt. A ma estének ez az ünnepélyes pillanata tartja egyensúlyban az életünket. Innen újult erővel indulhatunk , új kihívások felé. Az elkövetkezendő időben is szűkség van ránk, hogy Isten bennünk, és rajtunk keresztül szilárdítsa meg Egyházát. Hogy a mi törekvéseink, szívünk hite tegye melegebbé családi tűzhelyeinket. Hogy a mi karunk ereje enyhítse a szűkséget szenvedőt. Bátorító szavunk öntsön erőt a csüggedőbe. Isten adja bő kegyelmét, hogy az ajándékba kapott idő szolgálja lelki javunkat, úgy hogy a lélek üdvösségének jutalma legyen a mienk, akkor amikor már számunkra is megáll az idő mutatója és örökkévalóságot jelez.