Szent Fülöp és Jakab apostol
A mai evangélium beszámolója szerint Fülöp egy
alkalommal arra kérte az Úr Jézust, hogy mutassa meg az Atyát. „Jézus
ezt válaszolta: ,,Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismersz, Fülöp? Aki
engem lát, az Atyát is látta!'' Jézus türelmesen rávezette őt és
apostoltársait arra az igazságra, hogy benne az Istenség egész teljessége
fellelhető.
,,Én
vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha
engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek.”
Ő az út, amelyen járnunk kell.
Azt is mondta, hogy
„Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek.”
Minden hiteles tanúság ellenére Jézus a
környezetének hitetlenségébe, és
visszautasításéba ütközött. Talán a megszokás lehetett az oka, esetleg a
mindennapi rutin, vagy a jól
begyakorolt és vallott
igazságok, amelyek szilárdnak tűntek.
Az evangélium kapcsán el kell gondolkodnunk
tetteink mozgató rugójáról,
valamint arról, hogy a mi tetteink miről tanúskodnak?
Assisi szent Ferenc a VII intelemben ezt mondja: azokat élteti a Szentírás
szelleme, akik egész tudományukat, melyet szereztek és még szerezni kívánnak,
nem a testnek tulajdonítják, hanem szóval és példaadással
a fölséges Úristennek adják vissza,
akitől minden jó ered.
Amikor szent Ferenc halála előtt, utolsó óráiban a testvérektől búcsúzott, akkor
is a szent Evangéliumnak mindenek
fölé helyezésére intette őket.
2 Cel 216
Nem
csak kapni kell ezt a tudást Istentől, hanem vissza is kell adni, szóval és
példaadással.
Elgondolkodhatunk azon,
hogyan lehetne úgy találkozni a szentek életével, és példájával, hogy az
bennünket tettekre késztessen?
Mi tud hatással lenni rám,
mintegy felrázni a szentek példájából?
Rajtunk, bennünk keresztül milyenek ismerik meg Istent mások?
Ezt mindenki maga tudja a legjobban.
Ugyanakkor a környezetünk tudja elmondani, hogy bennünk és rajtunk keresztül,
hogyan tükröződik Isten jelenléte, Isten szeretete. Ez semmiképpen nem közömbös,
hanem nagyon is meghatározó.
Az a családunknak,
környezetünknek is jó, hogyha pl. elvégeztük a húsvéti gyónásunkat, hogyha most
szentáldozáshoz járulunk.
Legyünk mi
is kegyelem közvetítő
emberekké, aki a Krisztushoz vezető úton járnak, és másokat is hozzá vezetnek.