Szent Ferenc - Oltáriszentség

Szent Ferenc ünnepén, valamint templomunk szentségimádási napján arról szeretnénk elmélkedni, hogy szent Ferenc életében mit jelentett Úr Jézussal való kapcsolat, hogy az ő példájából mi is tanulhassunk.

            a. Szem előtt tartotta az Úr Jézus életét, tanítását, cselekedeteit, értünk vállalt áldozatát Számára Jézus Krisztus élő, valóság volt, vonatkozási-, igazodási pont. Szüntelenül rá gondolt, hogy a személye jelenvaló maradjon bensőjében. „Dicsőséges szentünk, mivel állandóan befele tekintett és szívének tágas útján járt, méltó hajlékot készített magában az Úrnak. Azért fülét nem szórakoztatta semmiféle külső zaj.  – 1 Cel. 16

Ez a megjelenítés annyira intenzív volt, hogy Krisztus megjelölte: stigmatizált lett.

            b. Ugyanakkor törekedett Jézus Krisztust minél jobban megismerni. Ez a Vele való találkozásokban valósult meg. A San Damianói kereszt előtt, az evangéliumokban, a betegekben (leprások), a szegényekben. Ugyanakkor a teremtett világban is őt kereste: erdőkön, barlangokban

„ Az egész erdőt eltöltötte sóhajtásaival, a földet könnyeivel áztatta, mellét kezével verdeste, és mintha hozzáférhetetlen búvóhelyen lett volna, hangos szóval beszélni kezdett Urával Istenével. Itt felelt neki mint bírájának, itt tárta elé kéréseit, mint atyja elé, itt társalgott vele mint bizalmas barátjával és enyelgett mint jegyesével. Így szívének minden rostját állandóan rajta pihentette a sokféle és lényegében egyetlen fönségen.” 2 Cel 61 –

c.  Az Úr Jézus iránti szeretete a tiszteletben, imádásban mutatkozott meg. Szent Ferenc csak tisztelettel és imádással képes találkozni azzal, aki számára ennyire jelenvaló és kedves. Hiszen nem akárki Ô, hanem az Atya Igéje, és így az élethez egyedül szükséges kenyér az ember számára. Az Eucharisztia egyszerre emlékezés és emlékvacsora, egyesülés és áldozás, imádás és tisztelet.

Ferenc nem tartotta veszteségnek azt, hogy a Názáreti Jézustól hatalmas történelmi távolság választja el, hiszen Jézus kortársaival azonos feltételek és esélyek vannak adva számára is. Erős hittel vallotta, hogy az igében és a szentségekben, különösen az Oltáriszentségben találkozhat az élő Krisztussal. Tudatában volt annak, hogy Jézus kortársainak is és azoknak is, akik „már csak” az igében és a szentségekben találkozhatnak vele, egyformán szükségük van Isten Lelkére, a hitre. Ennek az új szemléletnek fontossága nyilvánvaló Ferenc életében. Az első Intelemben legalább kilencszer beszél Isten Lelkéről.

A szent Ferenc által mutatott út számunkra is járható.

a. Mit is jelent nekünk szem előtt tartani az Úr Jézus személyét? Rá figyelni tevékenykedésünk közepette is. Legyen jelen döntéseinkben, és életvitelünkben.

b. Ehhez nekünk is törekednünk kell őt jobban megismerni: az imádságban, a Szentírás olvasásában-, tanulmányozásában, a szentségekben.

c. Így juthatunk el oda, hogy szeretetünk az imádásban is megnyilvánuljon: a szentmisében, az Oltáriszentség előtt, a szentáldozásban A klerikusokhoz irt levél szavaival szent Ferenc ma tőlünk is megkérdezi: „Mindezek láttára nem indulunk-e kegyeletre, mikor ő, a mi kegyes Urunk, kezünkbe adja magát, és nap-nap után érintjük és szánkkal magunkhoz vesszük őt? Avagy nem tudjuk, hogy valamikor mégis a kezébe kell jutnunk?  Mindezekben és sok másban gyorsan és gyökeresen meg kell javulnunk. (8-11)”

Szent Ferenc legyen mesterűnk és úti kalauzunk a keresztény életben, hogy hozzá hasonlóan, a mi életünkben is élővé váljon az Úrral való kapcsolat, hogy elég lelki erőnk legyen a mindennapi kereszthordozásához, és így valóban krisztusi tanítvánnyá legyünk, hiteles kereszténnyé, Krisztus egyházának teljes értékű tagjává.