Fatimai jelenések

VI hét kedd

A Boldogságos Szűz 1917-ben, az első világháború idején, májustól októberig jelent meg a három fatimai gyereknek: Luciának, Ferencnek és Jácintának. A három pásztorgyerek, írni, olvasni sem tudott, mégis a Rózsafüzér Királynőjeként bemutatkozó Szent Szűz általuk szólította fel a világot megtérésre, imára és engesztelésre az emberiség megmentése érdekében.

A Szentírásban gyakran ismétlődő motívumról van szó. Mind az Ó-szövetségben, mind az Újszövetségben gyakran találkozunk azzal, hogy Isten egész kis, jelentéktelennek látszó személyt, vagy eseményt használ fel arra, hogy megmutassa irgalmát és szeretetét. Ilyen volt Ábrahám, Mózes, Dávid király, a próféták mint Izaiás, vagy Keresztelő János. Az események közül megemlíthetjük Isten népének a kiválasztását, a Vörös tengeren való átvonulást. Az Új szövetségben ilyen maga az Úr Jézus születése, tevékenysége és csodái. Az is visszatérő sajnos, hogy az ember, sajnálatos módon újra és újra hitetlenkedve, bizalmatlanul közeledett Istenhez. Erre a mai evangéliumi esemény is jó példa.

Jézus rápirított az apostolokra. „Még mindig érzéketlen a szívetek?” Elfelejtettek ugyanis kenyeret vinni magukkal, és teljesen ez a tény foglalta le a figyelmüket. Jézus ott volt velük a bárkába, de ők azzal foglalkoztak, hogy mi az, amiben hiányt szenvednek. Pedig már sokszor látták Jézust csodát tenni.  Ilyen volt a kenyérszaporítás is, amikor megtapasztalhatták, hogy Isten milyen bőkezű övéivel szemben, hogy nincs szűksége rendkívüli dolgokra, ahhoz, hogy kinyilvánítsa hatalmát és jóindulatát.

Az Egyház történelmében is gyakran előfordult, hogy kis és jelentéktelennek látszó dolgok, események nőttek naggyá és tették nyilvánvalóvá, Isten működését övéi körében. Ilyenek a Szűzanya jelenése Fatimában, Lourdesban, a szerzetesrendek születése, szentek élete és tevékenysége. Vagy akár saját környezetünkben a csíksomlyói zarándoklat is, Isten megfogható működésének a jele.

Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy tanuljuk meg a hit szemével nézni és látni életünk eseményeit, a történéseket, a jelentéktelennek tűnő dolgokat is értékelve. A kis apró dolgok, mint a mindennapi imádság, a szeretet cselekedetei, áldozatvállalásunk bármennyire is jelentéktelennek tűnne, Isten kegyelmi áldásával bő termést hoznak.