Szent Erzsébet

            2005-ben Szent Erzsébet ünnepén Rómában voltam rendünk központjában és kellemes szép élmény volt, hogy ez alkalomból kiemelten köszöntöttek bennünket, magyarokat, és a rendünk részéről megbízott FVR asszisztenst fr.Ivan  Maticot. Jó volt látni, hogy szent Erzsébetet világ szerte ismerik és milyen nagy tiszteletnek örvend.

Hogyha a példabeszédek könyvével tesszük fel a kérdést: „derék asszonyt ki talál”, büszkén mondhatjuk, hogy mi találtunk.

Bármilyen életkorban lévőnek, és bármilyen élethivatású embernek példaképe lehet.

 Gyerekkorában testi és szellemi kibontakozásával együtt növekedett Isten szeretete. Fülünkben cseng, amit az evangélista Jézusról mond: „növekedett korban és bölcsességben Isten és az emberek előtt.” Kedves kis történet, hogy fogócskázás közben az udvaron található kápolna felé terelte pajtásait, hogy egy pillanatra beléphessen imádkozni. Négy éves korában került Wartburgba. A hirtelen történt környezetváltozás és a véget nem érő zajos mulatság miatt nehezen találta föl magát.

Példakép az ifjak részére, mert lelkileg is tudatosan készült a házasságra és minden intrika ellenére férjhez ment Lajos grófhoz, akit szeretetett.

Házasok:  Házasságkötése alkalmával nem vette fel a rangjához kijáró díszeket, mert azt mondta, hogy ő nem tesz koronát a templomban, miközben Krisztus fején töviskorona van. Szó szerint találnak rá a példabeszéd könyvének szavai: „Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod valamennyit. Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az istenfélő asszonynak kijár a dicséret. Férjének szíve bátran ráhagyatkozhat, mert mindig a javára van. Sosem a kárára, életének minden napján.”

Szerzetesek, Ferences világi rendiek számára: sokat fáradozott az irgalmas szeretet gyakorlásában. Ezért is lett a szeretet szolgálat védőszentje. Elhagyott gyerekek részére menhelyet létesített. Miután 1227-ben férje meghalt a keresztes háborúban kiűzték a várból és éjszakára egy rozzant ólban húzta meg magát, és Tedeumot énekelt, hogy szegénységében Krisztushoz lett hasonlóvá.

A kelkivezetője Martburgi Konrád jegyezte fel, hogy szerzetesnők és szerzetesek gyakran látták titokban az imádság idején arcár fényleni és szinte a nap sugarai ragyogtak a szemében.

Súlyos betegeknek, haldoklóknak is példaképe

„Súlyos betegségében magához vette az Úr testét és vecsernyéig sokat idézte a hallott prédikációk legszebb részeit, majd Istennek ajánlotta magát és igen nagy áhítattal és édesdeden elszenderülve kilehelte lelkét.”

A zsolozsma szavaival:

„Kifogva ördög cselein,

mulandó pompát elkerült.

Zörgetve mennynek kapuján

áhítva örök örömet.”