Szent Didák testvér, I. rendi

  Szent Didák ünnepén, az apostolok versengéséről olvasunk az evangéliumi részben. „Versengés támadt az  apostolok között, hogy ki a nagyobb közülük.” Úgy tűnik az apostolokat sem kímélte meg az emberi hiúság,  amikor azt méregetjük, hogy ki a nagyobb, ki a meghatározóbb, vagy rangosabb. Az Úr Jézus a világ  uralkodóira  hivatkozott, akik az alattvalóikkal éreztetik a hatalmukat. Azonban az ő szándéka az, hogy a  keresztények között ez ne így legyen. Meg akarja törni azt a zsarnoki ösztönt, amely minden áron, mások fölé akarja emelni önmagát. Ezért azt, mondja: „aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan mint a szolga.” Ugyanakkor, azért hogy ne elméleti tanítás legyen csupán, ez amire apostolait oktatta, saját példájára hivatkozott. „Úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.” Így joggal vár el hasonló magatartást a követőitől.

Assisi szent Ferenc, mivel az evangéliumot tette meg élete követendő mércéjéül, méltó tanítványnak bizonyult. Életében mindig arra törekedett, hogy mások szolgálatára legyen. Ugyanakkor szigorúan meghagyta, hogy a szerzetbe lépők, mások kisebb testvérei legyenek. Így a ferences rend hivatalos elnevezése is ez lett: a kisebb testvérek rendje.

Szent Didák, a nap ferences szentje ebben a szolgálatban vált szentté.

Spanyolországban született, 1400 körül. Kezdetben remete életre vállalkozott. Egy kis kápolna mellett imádságban és kézimunkában teltek a mindennapjai. Majd nemsokára jelentkezett a ferences rendbe. 40 éves korában a Kanári-szigetekre került, mint misszionárius. Itt hittérítő munkájával tűnt ki. 1450-ben Rómában találjuk, ahol a pestis járvány idején hősiesen ápolta a betegeket, sokat közülük imájával meg is gyógyított. Spanyolországba visszatérve még 13 évig élt imádságban és az irgalmas szeretet gyakorlásában. Az egyszerű, tanulatlan szerzetes testvér misztikus imádkozó lett. A szentté avatási pápa iratban (bullában) olvassuk róla: „a tudományban nem volt kiváló, ….. mégis Isten őt választotta ki, az együgyű szerzetest… Benne megmutatta kegyelmének túláradó gazdagságát, mert csodálatos életszentsége, valamint példája által sokakat vezetett az üdvösség útjára, az elvénhedt világot pedig figyelmeztette, hogy Isten oktalansága bölcsebb az embereknél és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.”

Hosszú szenvedés után, haldokolva a feszületet kézbe fogva így sóhajtott fel: "Ó édes fa, ó édes szegek, ó édes terhet hordozó kereszt, mely egyedül voltál méltó hordozni az egek urát." 1463-ban halt meg.

Az evangéliumi tanítás, a szentek példája bennünket is kötelez. Mennyivel másabb lenne a világ, hogyha nem másban, hanem az imádságban és a jócselekedetekben versengenénk. Akkor a gyermekek, az ifjúság olyan légkörben és környezetben nőne fel, ahol már idejében megtanulnák értékelni a szeretetedből vállalt áldozatatot. Így a családi élet a szeretetből vállalt szolgálaton, és egymás megbecsülésén alapulna. Mennyivel másabbak lennének az emberi kapcsolatok a munkahelyen, vagy épp a hivatalokban.

Tegyük imádságunk és törekvésünk tárgyává az evangélium életre váltását, egymás szeretetből vállalt szolgálatát, hisz rajtunk is múlik, hogy mennyire keresztény a bennünket körülvevő világ.