December 19

A mai napra  az ó antifóna és a zsoltár sorait választottam elmélkedésünk témájául. A karácsonyt megelőző intenzív készületi szakaszban, napi kísérőink az Ó antifónák, amely a bevezető sóhajból, felkiáltásból kaptál a megnevezésűket. A mai napi így hangzik:       

„Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj!

Te jel vagy a népek számára;

elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek:

Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!”

A Megváltót,  Izaiás próféta jövendölése alapján  Jessze gyökeréből támadt Sarjnak nevezi. Azt mondja róla, hogy: jel … a népek számára; elnémulnak a királyok előtte, és epedve várnak a nemzetek.

Arra kéri, hogy cselekedjen értünk:  Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!

         A szentmise zsoltára, segít abban, hogy gyakorlati módon alkalmazni tudjuk, magunkra-, élethelyzetünkre az antifónának ezt a sürgető kérését: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!

Így imádkoztunk a zsoltárossal: Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem!

A zsoltáros Istenben bizakodik, aki képes őt megszabadítani, aki számára erős vár és menedék. Számára ez már nem csak kérés, hanem megtapasztalt bizonyosság, mert az mondja: „ ..Te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. - Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm.”

A zsoltáros visszagondol egész életére és felfedezi, hogy Isten óvta, segítette az élet különféle helyzetében, kora ifjúságától, egészen idős koráig.

         Az adventi idő számunkra is az életünk tükre. A mögöttünk levő időszak annak a megfogható és biztos jele, hogy Isten kísér és óv kegyelmével. 

Remélhetőleg Isten most az adventi készülődésben, imádságban, egy jó lelkiismeret vizsgálatban megláttat olyan összefüggéseket az életünk eseményeiben, amelyből kiderül, hogy a megváltás kegyelme ma is élő, működik és személyesen értünk is cselekszik.

Ezért a kérésünk most már hálaadássá és dicséretté módosul, ahogyan a zsoltárban imádkoztuk: Dicséretedet szüntelenül zengje ajkam,  téged magasztaljon az ének!