23 évközi hét – Kedd

Claver szent Péter

Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus minden fontos tette előtt hosszasan imádkozott, és csak azután cselekedett. Így történt az apostolok kiválasztása előtt is. „Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.” Másnap a tanítványok közül kiválasztott tizenkettőt „akiket apostoloknak nevezett.” Az evangélium név szerint felsorolja, hogy kik tartoztak az apostoli közösséghez. Jézus korában a zsidó rabbik, tanítók is vettek maguk mellé tanítványokat. Igaz, hogy a gyakorlat az volt, hogy a számuk ötre korlátozódott. Jézus meghívásának újdonsága, hogy ő 12 apostolt választott. Ez a szám Izrael 12 törzsére utal. Az apostolok ugyanis Isten új választott népének lettek az alapja. A nevük küldöttet jelent. Az lett a feladatuk, hogy folytassák a Jézus által elkezdett igehirdető, és gyógyító tevékenységet, és így meghirdessék Isten Országának eljövetelét.

Szent Pál apostol a Korintusi levélben már az életbe lépett-, működő krisztusi közösségről ír. Arra figyelmeztet, hogy a kívülállók előtt jel kellene, hogy legyen az, hogy a keresztények képesek egymás között megoldani vitás ügyeiket. Már azt is hibának tartja, hogy előfordulnak vitás ügyek, de azt még súlyosabbnak gondolja, hogy hogyha ezeket nem sikerül a közösségen belül megoldani. Ugyanis tetteinkkel építjük, vagy éppen romboljuk Isten Országát, mert minden kereszténynek valamilyen formában apostollá kell lennie.

    Ezt az igazságot nagyon jól megértette Claver szent Péter, aki 1580-ban született. Belépett a Jezsuita rendbe. Már tanulmányai ideje alatt kitűnt vallásosságával és rendkívüli tehetségével. Tanulmányai befejezése után a missziókban a rabszolgák apostola lett. Pappá szentelése előtt ezt írta neki az elöljárója:  „a négerek lelki segítéséért és oktatásáért vállalt gond... olyan feladat, amelyet nagyra becsülök, és nagyon dicséretesnek tekintek''. Claver Péter keresztelési jegyzéket vezetett. Innen tudjuk, hogy 30.000-nél több keresztséget szolgáltatott ki. Minden megkeresztelt rabszolga kapott egy érmet, s a nyakában hordta, hogy felismerjék keresztény voltát. Amennyire csak lehetett, figyelemmel kísérte védencei sorsát, és gondoskodott arról, hogy hitoktatásuk folytatódjék. Egész élete így a szegények és kitaszítottak szolgálatában telt. Amikor idős korában bénultan és fájdalmak között feküdt, önmagát és szenvedését áldozatul ajánlotta fel a rabszolgákért. Amikor a városon végigfutott a hír, hogy haldoklik, hatalmas embertömeg gyűlt a halálos ágya köré: szerzetesek és szerzetesnők, püspök, gazdagok és szegények, rabszolgák és gyermekek.

1654. szeptember 8-án halt meg. XIII. Leó pápa avatta szentté, 1888. január 15-én.

Claver Peter saját korában megtalálta, hogy miként kell apostollá lennie, és miként szolgálhatja Krisztust. Ez a feladat bennünket is kötelez. Egyénileg és közösségileg keresnünk kell és meg kell találnunk, hogy mire hív az Úr Jézus. Ma is szűkség van arra, hogy a béke munkásai legyünk ott, ahol élünk. Vagy épp a szegények ügyének felpártolása vár ránk. Azt minden keresztény megteheti és meg is kell tennünk, hogy mindennapi keresztünk felajánlásával, imáinkkal legyünk Isten Országának mai építői és apostolai.