Ligouri szent Alfonz

 1696-ban született nápolyi nemes családból. Jogi pályára lépett. Fiatal ügyvédként egymás után nyerte meg a pereket.  Azonban egy pernek az  elvesztése nagyon megviselte. Ez a kudarca, a perben elkövetett tévedés meggyőzte a világi  dolgok hiábavalóságáról. Rádöbbent arra, hogy az  ő élete csak akkor fog termést hozni, hogyha nem a világ dolgaiban  szorgoskodik. A papi pályára lépett, a nép nagyarányú, rendszeres és  korszerű lelki gondozása lett a hivatása.    Hatására az emberek tömegesen tértek meg. A népmissziók szolgálatára társulatot szervezett. XIV.  Benedek pápa -  látva áldozatos működésüket - jóváhagyta, és Redemptorista néven terjedt el. Később engedelmességből elfogadta a  püspöki  kinevezést. Egyházmegyéjében minden plébánián missziót tartott, megszüntette az egyházi visszaéléseket: sokat tett a papság életszentségének  és képzettségének érdekében. 79 élves korában visszamehetett szerzetébe, és azt vezette, még ágyhoz kötötten is. 94 éves korában halt meg; 1839-ben szentté, 1871-ben egyháztanítóvá avatták. Írásai 60 kötetet tesznek ki. Legnevezetesebb műve a Theologia Moralis, melyet a gyóntatók számára írt. Ma is népszerűek az Oltáriszentség és Szűz Mária dicsőítésére írt imái. Különösen az erkölcstan területén maradandóan beírta a nevét. Egyik sokat hangoztatott vezérlő elve: „Isten szándéka, hogy mindenki szent legyen a saját életállapotában. A szerzetes szerzetesként, a világi világiként, a kereskedő kereskedőként.”