Advent III vasárnapja

A történelem folyamán, különféle kultúrákban nagyon eltérő volt az, hogy az emberek miben reméltek. XVI Benedek pápa a Spes Salvi – a remény ment meg- enciklikájában sajnálattal állapítja meg, hogy a modern embernél a haladásba vetett hit vette át a keresztény reménység helyét.

1980-ban II János Pál pápát, Franciaországi látogatásakor egy újságíró megkérdezte: „van-e még mondanivalója Krisztusnak a ma embere számára.” A pápa válasza: „Csak neki van.”

Mintha az evangéliumi kérdés ismétlődne újra és újra: „Te vagy-e a messiás, vagy mást várjunk?”

 Az első olvasmány segítségével betekinthetünk az Ó-szövetségi ember reményébe. Izaiás próféta így biztat:  „Örüljön a puszta, ujjongjon a sivatag és viruljon” …. „ Bátroság, ne féljetek! Ime, eljön Istenetek… Maga Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.”

Az Ó-szövetségi nagy várakozók reménye Isten. A beteljesülés előjeleiről is szól a próféta: „Akkor majd megnyílik a vakok szeme és a süketek füle hallani fog”

Keresztelő János az újszövetség küszöbén állt. Meghirdette a Messiás közelségét, de a börtönben raboskodva mintha kétségei támadtak volna. Elküldte tanítványait, hogy megkérdezzék Jézustól: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

 Jézus épp az előbbi Izaiási idézettel válaszolt. „Vakok látnak, süketek hallanak, a            szegényeknek hirdetik Isten országát.” Keresztelő Jánost reménye célba juttatta, vagyis            beteljesedett a várakozása. Dicséretet is kapott ezért: „Bizony mondom nektek, asszonyok szülöttei    között nem támadt nagyobb  Keresztelő Jánosnál.” Ezek után meg kell vizsgálnunk, hogy mi miben  remélünk?  Vagyis, hogy Jézusnak van-e  mondanivalója  számunkra? A válaszunk ugyanaz, mint a páp  válasza: Csak neki van! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy csapásra minden megoldódott,  mindent világosan látunk. És még kevésbé jelenti azt, hogy tovább ne lenne tennivalónk a keresztény  életben. Inkább a helyes irányvételt jelenti, ugyanis még úton vagyunk, Isten Országa még megvalósulóban van. Éppen ezért Szent Jakab a szentleckében gyakorlati tanácsokkal szolgál: „Legyetek türelemmel…A szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétáktól, akik az Úr nevében szóltak.”

Az Úr Jézus, keresésünkben, kérdéseink közepette válasz az élet különféle helyzeteiben:

- az élet megpróbáltatásaiban.

- az elmagányosodásban

- akkor, amikor a reménytelenség kísért, vagy azt tapasztaljuk, hogy mások nem értenek meg

Ő legyen a legfőbb vigasztalónk és támaszunk, hisz egyedül csak Jézus Krisztus a Megváltó, benne remélünk.