Advent II hét Szombat

            Az adventi szent időből két hét telt el. Vasárnappal elkezdjük a harmadik hetet. A negyedik hét közepén már itt is a Karácsony ünnepe. Ez a tény mind a visszapillantásra, mind az előretekintésre lehetőséget nyújt. Az ószövetségi írástudók tanítása szerint a Messiás eljövetelét meg kellett előznie Illés próféta visszatérése. A tanítványok, a mai evangéliumban arról faggatták Jézust, hogy ez valóban így van-e, és mikor jön el Illés? Jézus így válaszolt: „Illés már eljött, de nem ismerték föl, és kényük- kedvük szerint bántak vele.…. Ekkor értették meg a tanítványok, hogy keresztelő Jánosról beszél.”

Jézus kortársai közül nem mindenki ismerte fel a kegyelem idejét. És sajnos nagyon emberi dologról van szó. Ennek fényében, és korábbi tapasztalatainkból kiindulva tudjuk, hogy akár az adventi idő is olyan könnyen elrepül és akár jellegtelenné is válhat. Akár úgy is tűnhet, hogy mindennapjainkat-, elvégzendő feladatainkat tekintve, az adventi idő sem különbözik az év többi szakaszától. Hisz ugyanúgy kell teljesítenünk családi és hivatásbeli küldetésünket; ugyanúgy sürgetnek a napi vallásos kötelezettségek. Ugyanúgy örülünk a sikereknek, vagy bánkódunk a kudarcokon.

            Így azt kérdezhetjük mi a különbség, mi az a másság, ami az év más napjaihoz képest, különlegessé teszi ezt az időszakot? Az adventi szent idő intenzitásában, tartalmában különbözik a többitől - ez a kegyelem ideje. Annyira meghatározó az Úr Jézus születése, hogy ennek megünneplésébe nem lehet csak úgy bele rohanni. Átmenetre van szükség.  E nélkül csak hangulat, ajándékozás, pihenési lehetőség, kikapcsolódás szabadidő program lesz a Karácsony. Az advent egész életünk tükre. Amilyen az adventünk, olyan a karácsonyunk, és olyan az egész életünk.

            Ha most az adventi szent időben sikerül többlet áldozatot vállalnunk egy-egy szent misével, imával, jócselekedettel, akkor nem fog hiányozni keresztény életünkből sem az önzetlen segítőkészség, akkor valóban a szeretet ünnepévé lesz a karácsony.

            Ha kötelességteljesítésünket hivatástudat kíséri, és így éljük meg az adventi hétköznapokat, akkor az ünnepnek is meg lesz a maga helye és szerepe az életünkben.

            Ha az olvasmányaink között Isten Igéje - a Szentírás is szerepel – ráismerünk Isten tervére, sürgetésére a karácsonyi szent mise olvasmányaiban is.

            Ha nem elégszünk meg saját érdekeink hajhászásával, és mások szüksége nem hagy nyugodni, többet megértek majd karácsony üzenetéből is, és sokkal mélyebben fog érinteni karácsony kegyelme.

            Azonban hogyha úgy találnám, hogy az imént felsoroltakban bőven van javítanivaló, mert háttérbe szorult az áldozatvállalás, munkám robottá lett, Szentírásomat belepte a por a könyvespolcon, és belebonyolódtam önző kisvilágomba, akkor adventnek ebben hátra levő második szakaszában még mindig van lehetőség a bűnbánatra, szentgyónásra, buzgóbb keresztény életre. A kegyelem tüzénél még mindig felszíthatom keresztény hivatástudatomat, úgy hogy egy áldozatosabb életre szánom el magam. Még mindig élesebbre állíthatom lelki hallásomat, hogy személyesen elérjen Isten üzenete. Még mindig kigyúlhat lelkemben az adventi fény, és így sokkal teljesebb lesz karácsony öröme.

            Az evangéliumban a tanítványok megértették, hogy a várt jel Keresztelő Jánosban megérkezett.

            Érintsen meg bennünket is az üzenet, hogy az advent hátra levő idejével, további lehetőséget kaptunk a felkészülésre, hogy Karácsonykor megünnepelhessük az Úr Jézus születését és, hogy ma is élővé akar lenni bennünk és közöttünk.